Január 5-én 21 órai kezdettel mutatja be az M5 televíziós csatorna a Katona József Színház Vízkereszt, vagy amit akartok című előadását, amelyet Zsámbéki Gábor rendezett 1989-ben.

A produkcióban olyan színészek láthatók, mint Básti Juli, Benedek Miklós, Bertalan Ágnes, Blaskó Péter, Csányi János, Gazdag Tibor, Hollósi Frigyes, Kaszás Gergő, Kun Vilmos, Papp Zoltán, Söptei Andrea, Stohl András, Szirtes Ági, Ternyák Zoltán, Újlaki Dénes, Vajda László, Vajdai Vilmos és Varga Zoltán.

Az előadás nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is sikert aratott, megfordult többek közt Heerlenben, Utrechtben, Venloban és Rotterdamban.

Kritikus szemmel az előadásról:

„A két testvér egymásra találása az előadás gyönyörű epizódja. A már említett kifeszített térbeli helyzetben látják meg egymást, a többiek álmélkodása, hitetlenkedése közepette közelednek egymáshoz, s amikor kiderül: semmi kétség, valóban testvérek, megszűnik körülöttük a világ, egymás arcát végigsimítva győződnek meg a valóságról, s csak beszélnek, beszélnek… Nem tudni, mit, csak sutyorognak, ömlik belőlük a szó, meg kell osztaniuk egymással azt a sok élményt, amit elválásuk óta átéltek. Hosszú, kitartott színpadi pillanat ez, sokkal több, mint egyszerű rendezői ötlet. Két ember mindennél szorosabb egymáshoz tartozásának kifejeződése, olyan kapcsolaté, amely a darab többi szereplője között soha nem jöhet létre.

Az előadás utolsó jelenete teljes összetettségében sűríti magába mindazt, ami-ről a részletek külön-külön szólnak. Öszszerendeződnek a párok, de boldogságuk nem teljes. Egy cseppnyi zavarodottság észlelhető. Olívia Violára pillant, aztán Sebastianra, majd ismét a lányra. Maga sem tudja, melyik áll hozzá közelebb. Persze hogy szereti Sebastiant, de még inkább Violát. Sebastianban a férfit, Violában a… mit is, kit is? Az egyik a beteljesedett, a másik a beteljesületlen, az elérhetetlen, éppen ezért talán a legigazibb szerelmet jelenti számára.

S ugyanígy Orsino is zavart; kapott ugyan feleséget, de nem tudja, erre vágyott-e valójában. Összezavarodtak a kapcsolatok, az érzel mek, senki nem tudja, ki is ő igazából, ki hez tartozik, s ki tartozik hozzá. Elbizonytalanodnak: az, amit önmagukról hittek, igaz-e, s úgy látják-e őket a többiek, ahogy ők saját magukat?” (Nánay István)