A színésznőt a Blikk kérdezte. Az interjúban elsőként arról számolt be, mostanában sokat főz, olvas, tévézik, telefonálgat és drukkolok, hogy ne legyen covidos: „Nagyon öreg, csúnya vénasszony akarok lenni”.

A teljes interjú ITT olvasható.

Arról is beszámolt, hogy jelen van a világhálón: „Nem tudom megállni, hogy bizonyos dolgokra ne reflektáljak. Erre szükségem van. Gyűlölöm a gyűlölködést, az borzasztó. (…) A hazugságot utálom és az igazságtalanságot. (…) Nem diplomatikus, ha kimondod, amit érzel, gondolsz. Ebből rengetegszer volt problémám. Nem tudom magam fegyelmezni. A mai napig úgy megyek előre, mint 18 évesen. Nagyon dacos gyerek voltam, és ez megmaradt a mai napig is.”

1956 után nagyobb bajba is került: „A Bartók 27-be jártam, de nem voltam szolid gyerek, hát eltanácsoltak. Átmentem a Fehérvári úti általánosba. Akkor volt 56, leverték a forradalmat, elindult a tanítás. A Kossuth címer fent volt a falon és mi felálltunk a padra és rátettünk egy gyászszalagot. Bejött az osztályfőnök valakivel, aki besúgó lehetett. Mindenki leült, én álltam egyedül a szalaggal. Az igazgató, Kapa Mátyás behívatta a szüleimet, hogy vigyenek el, mert baj lesz. Abban az időben ennyiért már vittek el gyereket megverni úgy, hogy lepedőben hozták haza. Akkor anyám még el tudta intézni, hogy kapjak útlevelet. Illés György bácsival, a világhírű operatőrrel mentünk ki vonattal Svájcba. A kabáthajtókám alatt vittem a Kossuth jelvényt, mint egy szentséget.”

Onnan egy év után került Olaszországba az apácákhoz: „Mindennap írtam levelet a szüleimnek, és rápotyogtattam a könnyeim, hogy lássák, mennyire ki vagyok borulva. Egy mázlim van: a humorérzékem. Ha nem lenne, már rég kiugrottam volna az ablakon. Azt javaslom, most mindenki vegye elő a humorérzékét, csak úgy lehet ezt elviselni.”

A kérdésre, mit tervez az idei évre, azt mondta: „Remélem, a Covid megy, én meg jövök!”

A teljes interjú ITT olvasható.