November 26-án Vuk, a kis fürge róka kultikus története érkezik a Veszprémi Petőfi Színházba! Az előadást a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem harmadéves rendező szakos hallgatója, Varga Tomas állítja színpadra. Tomas fiatal kora ellenére nagy ambíciókkal, tudással, alázattal áll a darabhoz. Vele készült beszélgetés a rajzfilmről, illetve arról számára és minden generációnak milyen üzenettel szolgál az előadás.

Mennyire kísérte végig gyermekkorodat a Vuk című rajzfilm?

Erre most a jó válasz az lenne, hogy nagyon, de az igazság az, hogy nem annyira. Sőt, sokáig az volt a meggyőződésem, hogy a Vuk egy rajzfilm sorozat, mert részletekben adták a TV-ben. Szóval számomra nagy meglepetés volt, amikor kiderült, hogy meg lehet nézni egyben is.

Milyen érzés egyetemistaként egy mesedarab rendezésében lehetőséget kapni?

Vegyes érzelmeim vannak. Egyrészt nagy megtiszteltetés, másrészt viszont hatalmas felelősség. Végzem a pedagógia szakot is karöltve a rendezéssel. Volt szerencsém gyerekeknek foglalkozást tartani, a tapasztalatom pedig az, hogy nagyon koncentráltan és precízen kell hozzájuk viszonyulni. Remélem, a már megszerzett tudásom a segítségemre lesz majd a próbafolyamat közben is. A gyerekek nagyon érzékeny lelkek, közben olyanok is, mint a szivacs, mindent magukba szívnak. Nagyon sok minden van rájuk hatással és ebben a mesében nagyon sok minden történik, amelyek megérinthetik a fiatalokat. Tehát nagy kihívás, de úgy gondolom, az ember csak akkor tud fejlődni, ha kihívásokkal állítja szembe magát és én nagyon szeretek fejlődni.

Mit jelent számodra, hogy éppen egy rajzfilm színházi változatát rendezheted?

Arra buzdít, hogy nagyon nagy alázattal nyúljak az anyaghoz. Manapság tele vagyunk egyszernézős rajzfilmekkel, amelyek igazából arra jók, hogy lekössék a gyermekek figyelmét egy-két órára. A Vuk viszont nem egy tucat rajzfilm, az idők során a magyar kultúra részévé vált, kiállta az idők próbáját és az egyik legjelentősebb darabja lett a magyar rajzfilmek sorának. Értékes és fontos történet. Fekete István regénye nagyon erős, a jó értelemben, szóval nagyon keményen kell majd dolgoznunk, hogy megpróbáljuk legalább megközelíteni az alapművet. Mindent el fogok követni ennek megvalósításáért!

Ahogy mondtad is, a Vuk egy kultikus mese, beépült a magyar kultúrába. Mit gondolsz, a felnőtteknek mit jelent majd az előadás?

Ez egy fejlődéstörténet, de nem csak Vuké, hanem Karaké is. Karak hatalmas áldozatot hoz, amikor magához veszi a kis Vukot. Az addigi életét gondolkodás nélkül félredobja és nevelőjévé válik Vuknak. Mérlegelés nélkül belemegy egy számára addig ismeretlen élethelyzetbe és ennek végig próbál a lehető legjobban megfelelni. Egy apafigurává válik. Ez az önfeláldozás visszatér akkor is, amikor az életével fizet azért, hogy megmentse Vukot és Cselét. A mű gyönyörűen kihangsúlyozza a tettek fontosságát és megmutatja azt is, hogy mekkora felelősséggel jár az, hogy egy fiatal lelket, tapasztalatlan ifjút, miképpen lehet felkészíteni a felnőtté válásra, az élet kihívásaira. Ebben a történetben ez nagyon jól kirajzolódik, hogy mekkora felelőséggel jár a felnőtt lét és mennyire fontos, hogy példaképek legyünk felnőttként az utánunk jövő generációnak. 

Mennyire idézi a mesét, a mese legismertebb jeleneteit a színdarab?

Bőven idézi! Mégis csak egy nagyon sikeres és értékes alkotásról van szó, így ebben az esetben nem tartanám szerencsésnek, ha nagy eltérések lennének eszközölve.

Így felnőttfejjel, mit jelent számodra Vuk meséje?

Elég sok mindent. Ahogy az előbb is említettem ez egy fejlődéstörténet. Jelenleg az én is egy fejlődési szakasznak a végén járok és készülök belépni a következő szakaszba. Kíváncsi vagyok, hogy azokat a dolgokat, amelyeket eddig el tudtam sajátítani, hogyan fogom tudni majd hasznosítani. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezt a történetet megismertessük a fiatalabb generációval, gyerekekkel, mert magamon is azt tapasztalom, hogy van egyfajta elveszettség, egyfajta állandó útkeresés a mai világban: hogyan éljünk, minek mentén. És szerintem ez ugyanúgy igaz arra a generációra is, akik most még csak gyerekek. Úgy gondolom, az ő számukra nagyon fontos, hogy ilyen történetekkel találkozzanak.

Ugyanakkor azt is jelenti, hogy a szeretteinkkel való szoros kapcsolat mennyire fontos és értékes. Azt, hogy valakiben meg tudsz bízni – ami sajnos nagyon ritka a mai világban – muszáj megvilágítani, hogy ez egy mennyire felbecsülhetetlen kincs és hogy ha megadatik, akkor becsüljük meg, ha pedig hiányzik az életünkből, akkor törekedni kell arra, hogy meg tudjuk teremteni.

De a szabadság iránti vágyat is jelenti, hogy harcoljunk a saját szabadságunkért. Ne akarjunk megfelelni, hanem próbáljuk meg a saját utunkat járni. Vukkék veszélyesen élnek, ennek minden kockázatával, előnyével és hátrányával együtt, de akkor is a szabadakaratukból cselekednek. Ez tanítás arra is, hogy nem kell mindig a könnyebb utat választani, hanem néha a nehezebbet és kitartóan kell harcolni magunkért.