Waskovics Andrea gyerekként még orvosi pályára készült. Szerencsére másképp döntött, megmászta a „hegyet”, ahogy ő mondja. Kedvenc szerepéről kérdezte Karácsony Nikolett.
A telje interjú ITT olvasható.
“A szüleim sokat jártak színházba s mindig vittek magukkal. Szerettem a szép ruhákat nézni, és magamba szívni a színpadról áradó illatot. A tévében ment egy sebészekről szóló sorozat, akkor nagyon úgy éreztem, hogy igen, én sebész leszek. Nem tartott sokáig. Aztán az apácai lét foglalkoztatott. Különös csodálattal szemléltem létezésüket” – mesélte a Vígszínház színésze, aki a felvételi napjáról is beszélt.
„A legelső, ami eszembe jut, hogy rettenetesen izgultam. Amikor az első rostára mentem beléptem, a Rákóczi úti épületbe, egy hosszú zöld lépcsősor fogadott. Olyan, mint az Óz a nagy varázslóban. Ez valamennyire megnyugtatott. A csúcson egy ajtó állt. Csend volt. Megmásztam a „hegyet”, és amikor kinyitottam az ajtót, már hangzavar, sok ember, akik mind a felvételire vártak. Onnantól képszakadás…” – emlékezett a színésznő.
Kedvenc szerepe Pegeen A nyugat császára című darabból: „Ezt a darabot mutattuk be utoljára a Pesti Színházban, és körülbelül hármat tudtunk belőle játszani a kialakult helyzet miatt. Friss az élmény és kicsit félbehagyott is. Pegeen a helyi kocsmáros lánya, rendkívül karakán, szókimondó, nyers, kiáll az igazáért, felelőségteljes, és erős vágy hajtja a jobb és szebb élet felé. Nem akar beletespedni abba, ami éppen körbeveszi. Dacos, erőteljes jelenség. Azonban belül, a lelke mélyén, miután találkozik a szerelemmel, azzal a férfivel, aki életre kelti a pillangókat és a virágos rétet, egy kislány áll fehér ruhában, piros arccal, remegő kézzel. Ez a csodás kettősség tetszik benne. (…) Jó érzés volt másfél órára ilyen nyersen bátor nőnek lenni.”