Wéber Kata alkotásról, SZFEről: „Ha nem állnánk ki, nem tudnánk tükörbe nézni”
2020. október 17., szombat 16:10
Az egyik legrangosabb amerikai filmes magazin, a Variety nemrég a világ legígéretesebb tíz forgatókönyvírója közé választotta Wéber Katát. Ennek kapcsán kérdezte a 168 óra.
Az alkotó elsőként arról beszélt, mekkora esélyt adott annak, hogy a világ legígéretesebb 10 forgatókönyvírója közé választják: “Abszolút váratlanul ért. Ritkán olvasom az amerikai szaklapokat, azt azonban tudom, hogy a Variety az egyik legrangosabb. Óriási megtiszteltetés, hogy úgy gondolták, helyem van ezen a listán. (…) Mivel nekem ez nem az eredeti szakmám – színészként végeztem a színművészetin –, ezt még nagyobb elismerésnek érzem.”
“Már a Fehér Isten után is nagyon sok megkeresés jött, de ezeknek a nagy részét én magam utasítottam el. Nem vágyom mindenáron arra, hogy befutott amerikai forgatókönyvíró legyek, ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy egy felkérésből munka is lesz. Ahhoz, hogy egy film megvalósuljon – tehát az ötlettől a fejlesztésen át eljusson a finanszírozásig –, sokaknak kell kitartóan küzdeniük akár éveken át. Még nehezebb, ha valaki európai alkotó, és olyan filmet csinál, amely csak egy szűkebb közönségréteghez szól. A mi filmünk is hatalmas erőfeszítések és összmunka árán valósult meg. Rengeteget köszönhetünk az összes résztvevőnek, köztük Martin Scorsesének is, aki látta a filmünk első vágott verzióját, és felajánlotta a segítségét a film forgalmazásához. Az, hogy a nevét adta a filmünkhöz, nagyon sokat jelent nekünk” – árulta el Wéber Kata.
A Pieces of Woman-ről szólva kifejtette: “Olyan témát dolgoztunk föl, ami sokak számára még mindig tabu: és ez a gyermekhalál. Mit él át egy anya, ha elveszti a gyermekét? (…)
Számomra ez a téma alapvetően fontos emberi, morális kérdéseket vet fel: ki birtokolja egy nő testét? Kinek van joga dönteni az élet első pillanatainak szabadságáról? Ki a hibás, ha az otthon szülésnél baj történik, illetve miért ítéljük meg másként a felelősöket egy kórházban?
Az az anya, aki elveszti a gyerekét, hogyan küzd meg a bűntudattal, vagy azzal, ha másokat hibáztat? A megrekedt gyászfolyamat okai is érdekeltek.”
Az idei Velencei Filmfesztiválon két díjat is kaptak. A színpadon „freeszfe” feliratú pólókban jelentek meg. Wéber Kata arról is beszélt, miért érezték fontosnak a kiállást: “Kutya kötelességünknek tartjuk, hogy ne hagyjuk cserben az alma materünket.
Tiltakozunk az egyetemünk szellemi ledózerolása ellen. Számunkra ez nem politikai, hanem morális kérdés, és ha nem állnánk ki, nem tudnánk tükörbe nézni. Láthatóvá akartuk tenni ezt az ügyet, felhívni rá a világ figyelmét.
Én különben soha nem politizáltam, mert úgy vélem, egy alkotónak a műveivel kell véleményt mondania. A művészet az én felfogásomban nem lehet sem baloldali, sem jobboldali, hanem ideológiáktól függetlenül szabad. És Magyarországon a művészet szabadsága kerül egyre nagyobb veszélybe. (…) Ami az SZFE-vel történt, az nem csupán antidemokratikus, hanem példátlan a nyugati világban, sehol nem lehet erővel lenyomni egy egyetemet. A Vidnyánszky vezette kuratórium azzal vádolja az SZFE-t, hogy nem hajlandó párbeszédre. Miközben ők fosztották meg a szenátust minden jogától, és a delegáltjaik közül egy sem kerülhetett be a kuratóriumba.”
„A hatalom arra játszik, hogy anyagilag kivéreztesse az egyetemet, zsarolja és megossza az ellene szegülőket.
Nagyra becsülöm a diákokat az ellenállásuk miatt, és pozitív fejlemény, hogy a színházi és filmszakma talán még soha nem volt ennyire egységes és szolidáris. Biztos vagyok benne, hogy a jelentős többségük az SZFE mellett áll. Úgy hiszem, mindenki átlát ezen az alantas és aljas hatalmi játszmán.
Szerintem ezt azok is látják, akik csinálják, és talán csodálkoznak is, hogy ennyire le kellett aljasuljanak a céljuk eléréséhez. Külföldön is egyre nagyobb a visszhangja ennek az ügynek, itt Németországban a különböző városok színházai kifejezték a szolidaritásukat az SZFE-vel. Bárhogy is lesz tovább, a diákok hosszú távon mindenképp győztesei ennek a küzdelemnek. Minél inkább erősödik az autoriter hatalmi nyomás, az ellenállásuk is erősödni fog, és az autonómia melletti elkötelezettségük is. Mindez egy új művésznemzedék morális tartását és elhivatottságát is megalapozza” – vélekedett Wéber Kata.