Színészből lett dramaturg, forgatókönyvíró. Múlt csütörtök óta érhető el a Netflixen Mundruczó Kornéllal közös munkája: a Pieces of a Woman egy tragikusan végződő otthon szülés, egy gyászfolyamat, illetve a hiánnyal való együttélés története. Szerepváltásról, anyaságról, traumafeldolgozásról és az SZFE ügyéről is kérdezte a Magyar Narancs.

„(…) Úgy éreztem, körülöttem minden arról szól: ki birtokolja a női testet. Tudtam, hogy ezzel foglalkoznom kell. Ebből az indíttatásból született meg a színdarab, majd később a film is. Eredetileg azt gondoltam, hogy csak nagyon politikai, társadalomkritikus anyagot hozok létre – révén ezek a kérdések mindkét országban erősen átpolitizálódtak. Amikor azonban nekiültem dolgozni, talán épp azért, mert nekem is volt egy – egészen más, de mégis meghatározó – veszteségem, személyes lett a dolog természete. Egyébként számomra ennek a történetnek csak egy szintje beszél a traumáról vagy a gyászfeldolgozásról. Az írás során egyre inkább az fogalmazódott meg bennem, hogy ez a történet épp annyira szól az összetartozásról, a szeretetről, a generációkon átívelő traumafeldolgozásról, vagy arról, hogy mi nők tudjuk-e a saját utunkat választani, megtaláljuk-e a minket érintő kérdéseinkre a saját válaszainkat, vagy hagyjuk, hogy azokat mások döntsék el helyettünk” – fejtette ki Wéber Kata.

„Ez a történet nekem az anyaságról szól a szó legnemesebb értelmében. Marthát gyermek nélkül is anyaként akartam ábrázolni, aki a gyereke által megtapasztalt szeretet által erősebb emberré válik” – tette hozzá.

Arról is mesélt, hogy a színészektől sorra kapták a visszautasításokat, a főszereplő, Vanessa Kirby azonban a forgatókönyv elolvasása után másnap repülőre ült, Budapestre utazott, és elmondta, hogy el akarja játszani a szerepet. „Nagyon meggyőző volt, hogy valaki ilyen szenvedélyesen akarja a szerepet. Ellen Burstyn nevét én mondtam, tökéletesen meggyőződve arról, hogy sosem vállalná el” – árulta el Wéber Kata, aki bekerült a Variety válogatásában a világ tíz legígéretesebb forgatókönyvírója közé.

„Magam sem gondolok erről többet, mint hogy jól hangzik és örülök neki. Amerikában a success making nagyon fontos, Magyarországon kevésbé. Ilyen értelemben nagyon nagy dolog ez az elismerés, főleg, hogy Magyarországon nem nagyon osztogatják az ilyesmit” – fogalmazott.

A Velencei Filmfesztiválon egyértelműen kiálltak az SZFE autonómiája mellett. Ennek kapcsán elmondta: „Nagyon sajnálom azt, amivé vált az SZFE-történet, elsősorban azért, mert mélyíti a szakadékot és a megosztottságot. Ez óriási hiba. A kiállást, noha politikai állásfoglalásként is felfogható, mi elsősorban morális kötelességként értékeltük, mindazért, amit az iskolától kaptunk. Egy olyan intézmény függetlenségét, mint az SZFE, meg kell őrizni. Az, hogy mindkét oldal azt mondja, hogy a függetlenség volt veszélyben, és épp annak megőrzése érdekében történt minden, paradox és le is leplezi, hogy valójában egész más dolgokról szól ez a történet. Számomra ez nyilvánvalóan egy gerjesztett megosztottság.”

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.
Magyar Narancs 2021.01.14 – 37,38. oldal

Kérdezett: Czenkli Dorka