Márciustól újra várja a látogatókat a Magyar Állami Operaház, az Erkel Színház mellett. A produkciók sikeréhez több száz olyan ember munkája szükséges, akik a reflektorfény hatósugarán kívül esnek. Nélkülük nem tudna létrejönni a produkció. A jelmezkészítő műhely vezetője, Wiegand Lívia mesélt a munkafolyamatról a Magyar Nemzetnek.

„Három varrodánk van: két nagyobb, a férfi és női, valamint egy kisebb vegyes. A klasszikus vonalú jelmezeket a két nagyobban végezzük el, míg a modernebb szabású kosztümöket a harmadik, egyébként Erkel Műhelynek nevezett varrodánk végzi  – meséli a vezető. A házon belül készülének jelmezhez tartozó kiegészítők is. Van kalapos-, parókás- és cipészműhely, valamint a csapat tagja még egy jelmezfestő kolléga is. A gyártási folyamatokat négy jelmezkivitelező tartja kézben: Az ő feladatuk, hogy egy-egy készülő produkciónak a jelmezgyártását egy személyben felügyeljék.

A jelmezkészítő műhelyek az egyes produkciók létrehozásának kezdetétől bekapcsolódnak a munkába.

A jelmeztervek elkészültével az első lépés a tervelfogadás, mely megbeszélésére a kivitelező osztály már kész költségvetéssel érkezik: a felhasználni kívánt anyagmennyiség beszerzési árától egészen a gyártási kiadásokig. 

Ezt követően a kivitelező és a tervező közösen döntenek a részletekről, például az anyagokról. Az anyagok megérkezése után a szabászoké a főszerep, akik elkészítik a jelmezeket a ruhapróbáig. A szabás-varrásnál más tényezőket is figyelembe kell venni, mint a civil ruházat készítésénél: Számolni kell azzal, hogy például fél vagy egy év múlva már másik művész játssza az adott szerepet, így alakíthatónak kell lennie a jelmeznek.

A kész jelmezeket, melyek anyagtól függően akár több százezer forintba is kerülhetnek, ezután átadják a jelmeztáraknak. Az öltöztetők a művészekre adják az első jelmezes próbánál, általában a premier előtt egy-másfél héttel, balett esetében azonban szerencsésebb két héttel a bemutató előtt. Egy évadon belül egyedülállóan sok bemutatót tart az intézmény. Nagy mennyiségű kosztümöt kell elkészítenünk, és valóban versenyt futunk az idővel. Egy operaprodukcióhoz körülbelül ötszáz jelmezt gyártunk, ami évente több ezer öltözetet jelent.

– mondja Weigand Lívia.

A balettművészek ruháinak kivitelezése ráadásul igencsak speciális tudást igényel. Az ehhez szükséges különleges fortélyokat az új munkatársak a jelmezkészítés során a műhelyben régebb óta dolgozó, tapasztalt kollégáktól tudják elsajátítani. Az utánpótlás-nevelés, csakúgy, mint az asztalosoknál, a jelmezkivitelezés területén is elkezdődött, ahol egy szakiskola öt tanulójának biztosít gyakorlati képzési helyet a Magyar Állami Operaház.