A hallgatók diplomáját veszélyeztette az előző vezetés – ezt mondta Zalán János SZFE-rektorhelyettes a Mandinernek.
A kérdésre, mit gondol azokról a támadásokról, amelyek az új vezetést folyamatosan érik, azt felelte: „(…) Az indulatok és dühök miatt képtelenség egyéb, évek óta meglévő szakmai problémákról beszélgetni, mert minden kérdés azonnal átpolitizálódik, és fehér lesz vagy fekete.”
Arról is beszélt, mit tart a legfontosabb szakmai problémának az egyetemmel kapcsolatban: „A megújuló SZFE-vel szembe helyezkedők folyamatosan hangoztatják, hogy ez egy kiemelkedő színvonalú képzést nyújtó csúcsegyetem. Van, ami jól működött ezen az egyetemen, és van, ami nem, ez utóbbin változtatni kell. Lehet, hogy egyedül vagyok a véleményemmel, de úgy gondolom, ha 127 felsőoktatási intézmény közül az SZFE a 117. helyen áll – a HVG ranglistája szerint –, a művészeti egyetemek között pedig az utolsó helyen, az engem nem tölt el megelégedéssel. Hiába voltak itt a sajtóban olvasható „világklasszis oktatók”, valamit azért mégis csak rosszul csináltak. (…)”
Zalán János szerint attól lesz színesebb és színvonalasabb az egyetem, hogy a legmodernebb technikai eszközök segítségével még nyitottabb, még színesebb oktatási portfóliót kínál horizontálisan és vertikálisan egyaránt, a már meglévő és a jövőben leszerződtetett oktatók bevonásával: „A következő év első számú feladata az akkreditációs folyamat elindítása, amit már megkezdtünk, és reméljük, az év végére sikerül is befejeznünk.”
Ehhez a szenátus támogatása is szükséges, amely azonban lemondott.
„Megkérdőjelezhetetlen szerepe van a szenátusnak, ez nem kérdés. Nemcsak ellenőrző és bizonyos pozícióra jelölő jogkörrel rendelkezik, de ugyanígy számon is kérhető. Óriási hiba volt, hogy lemondott, bár érteni vélem, miért tette.Kormányrúd nélkül hagytak egy tengerjáróhajót. Azért-e, hogy zátonyra fusson, vagy csak pusztán vezetői alkalmatlanságból, ki-ki döntse el magában. De mielőtt döntene, elemezze a tényeket. Arról soha senki nem beszél, hogy veszélyben az egyetem akkreditációja. Sokáig nem értettem, miért szajkózza mindenütt Csernai Mihály (volt HÖK elnök), hogy nem tudja, kitől fog diplomát kapni. Nem az SZFE-től? Lehet, hogy az SZFE nem tud diplomát adni? Elkezdtem felkutatni, hogyan is áll az egyetem akkreditációs folyamata. Novemberben a hallgatók és az oktatók által fenntartott blokád feloldása után a kezembe került egy dokumentum, amely arról szólt, hogy a MAB (Magyar Akkreditációs Bizottság) 2020. december 31-ig az egyetem korábbi vezetőinek kérésére ismét meghosszabbította a beadási határidőt. Amikor elolvastam, majdnem infarktust kaptam.Van másfél hónapunk arra, hogy akkreditáltathassunk egy egyetemet? Az teljességgel kivitelezhetetlen. (…) Utánanéztem a hivatalos levelezésnek a rektori titkárságon, és kiderült, hogy igen, nem is egyszer kaptak már hosszabbítást. Kiderült, hogy az akkreditációs folyamat megkezdését még Upor László kezdeményezte a MAB-nál 2019. november 20-án. Tudni kell, hogy akkreditáció szenátusi működés és határozat nélkül nem lehetséges. Tehát a szenátus – amelynek a HÖK elnöke is tagja – már 2019-ben tudott az ez irányú kezdeményezésről és kötelezettségéről. (…) Sajnos ennek a kötelezettségnek az egyetem korábbi vezetése nem tett eleget, és erről sem az új kuratóriumot, sem az általa fenntartónak vélt minisztériumot nem tájékoztatta.”
Azt is hozzátette: „Én csak kérdéseket teszek fel, a válaszokat a tények ismeretében mindenkinek magának kell megtalálnia. Más. Minden felsőoktatási intézménynek úgynevezett Intézmény Fejlesztési Tervet (IFT) kell készíteni. Ez egy hivatalos szakmai anyag, 3 vagy 5 éves terv. Az előző 2020-ig szólt, a 2020-tól 2023-ig szóló anyag viszont nem létezik. Pedig a múlt év végéig be kellett volna nyújtani az akkori fenntartónak. Miért nincs ilyen anyag? Ha lenne, akkor nyoma lenne az egyetemi iktatóban és a minisztériumban is, de nincs. Ez nem ideológiai kérdés, hanem szakmai. Ez a példa is jól mutatja, hogy számos olyan szakmai kérdés adódna, amiről lehetne és kellene is vitatkoznunk, hogy a hallgatók a legjobbat kapják minden területen.Csak a düh általánosít olyan egyszerűen, hogy ők értettek hozzá, mi meg nem, mert vagy így van, vagy nem. Mindig is voltak az egyetemen jó tanárok, akiktől sokat lehetett tanulni, és olyanok, akiktől alig. Most is bizonyára lesz ilyen is, olyan is. A cél az, hogy az idő múlásával egyre több jó legyen. Egyre több fiatalt kellene helyzetbe hoznunk, hiszen ők a jövő művészei, ők fogják meghatározni a kultúrát” – szögezte le Zalán János.
„Ha az egyetem nem képes a folyamatos megújulásra, miközben megtartja valódi értékeit, akkor nincs jövője. (…) Ebből a zilált helyzetből is ki fog alakulni valami, ami majd mindenkinek a hasznára válik. Remélem, előbb, mint utóbb. Mindenkitől lehet tanulni, és minden helyzetből is. Megállni nem érdemes, mert visszafejlődünk. A változás persze mindig érdeksérelemmel és konfliktusokkal jár. A kérdés, hogyan kezeljük a konfliktusokat, és akarunk-e konszenzusos megoldást. Mindannyian helyettesíthetők vagyunk. Az én mestereim azt tanították, hogy ne önmagamat vegyem komolyan, hanem a feladatot, de azt halálosan.” – nyilatkozta a rektorhelyettes.