Az ESZME, a Szentendrei Teátrum és a Szkéné Színház Csend-etűdök című közös produkciója is szerepelt az idei Thealteren. Erről az előadásról írt Kósa-Szigety Zsófia, a blog jr. szerzője.

Kósa-Szigety Zsófia: Zártkörök egymagamban

Buborékok, felhők, dobozok, keretek és korlátok. Mind be vagyunk zárva. Háromszor háromméteres építőkockák jelölik élőhelyünket. Ha egymásba illesztjük őket, ezek a lakótelepek. Szavak nélkül élünk egymás hegyén-hátán. Drámaiatlan hősei vagyunk hermetikusan lezárt világunknak, mégis mindnyájan a külvilághoz vágyunk kapcsolódni. Görcsösen nyúlunk azokhoz az eszközökhöz, eszmékhez, melyekről tudjuk: a valódi egységélménytől mindig egyre távolabbra sodornak.

„Az egyszerű túléléshez napi négy ölelésre van szükségünk. Nyolc ölelésre van szükségünk a szinten tartáshoz. A fejlődéshez napi 12 ölelés kell.” Mondja Virgina Satir pszichoterapeuta. De mikor érintettünk meg utoljára egy nap alatt tizenkétszer egy másik embert? Egy kézszorítás, vállveregetés vagy fejsimogatás is számít.

Előre megrajzolt és kitervelt pályákon kerüljük el egymást a buszon, a boltban, a színházban. Azt mondjuk, találkoztunk egy ismerőssel, a boltos néni kedves volt, egyszerre lélegeztünk kétszáz emberrel.

A nézőtéren ülök, semmibe beszélő embereket nézek, egyszereplős párbeszédeket hallok, közben észreveszem, hogy mennyire ösztönösen húzódok el, amikor a mellettem ülő megmozdul. Zavar, ha beszélnek körülöttem, ha recseg a másik széke és ha hangosan nevetnek. Mi ez az öntudatlan, állandó harag? Bizalmatlanság?

A fiatal színészhallgató lány naphosszat a kamerájához beszél. A vlogger fiú önbecsülését az internetes közösségéhez köti. Az érett korú férfi egy párhuzamos világban él: a megvilágosodás országát keresi. Egy asszony csak Skype-on látja lányát és unokáját. Van egy srác, akiről tudjuk, sosem fog felvételt nyerni az egyetemre.

Ismerjük ezeket az embereket. A mi szomszédaink is. Annyira igyekszünk nem ők lenni. A megfelelés ránk zárja az ajtót. Napról napra távolabb kerülünk, meséket szövünk az Ezer Tó Országáról, képzeletbeli emberekkel zsúfoljuk tele azt a háromszor háromméteres szobát. Mégis hiányoznánk egymásnak?

Buborékok, felhők, dobozok, keretek és korlátok. Mind be vagyunk zárva.

(ESZME – Szentendrei Teátrum – Szkéné Színház: Csend-etűdök)

Fotó: thealterphoto2022