A verselés mellett színpadi darabokat fordít, dramatizál, ír, egyetemen oktat. Doktori dolgozatára, ami filozófiai aspektusból vizsgálja a színházat, Cogito-díjat kapott. Závada Péterrel beszélgetett e nem megszokott pályáról a Népszava. Lapszemle.

A teljes interjú a Népszavában olvasható:
Szélsőségek között cikázva (Melléklet – Nyitott mondat)
Népszava 2023.07.28 – 21. oldal

A raptől indult, néhány éve azonban ledoktorált, és adjunktus lett az ELTE esztétika tanszékén. A kérdésre, mi motiválta, a Népszavának kifejtette:
„Mert költőként az eszmetörténetből inspirációt tudok meríteni. A doktori iskola mindehhez a szisztematikusság és a motiváció miatt kellett. Új világok nyíltak ki, amiket a versekbe is be lehet építeni. Egy idő után rettentően ki tud üresedni az ember, ha nem olvas, és nem képzi magát.”

Ugyanakkor keményen bírálja az értelmiségi elitet. Az elit magát számolja fel kultúrsznobériájával és erkölcsi ítéletével – írta egy esszéjében:
„Nem lehet úgy beszélni és főleg ítélkezni az emberekről, hogy nem ismerjük a vágyaikat, igényeiket, és azt gondoljuk, hogy mi felülről meg tudjuk mondani, milyen típusú kultúrát kellene fogyasztaniuk. Ez egyszerűen nem így működik. Lehet persze a kapitalizmust kárhoztatni, hogy elbutítja a társadalmat, de például a Netflixen színvonalasabb és okosabban megírt sorozatok vannak, mint valaha a televíziózás történetében. (…) Az az elitista beszédmód, ami az úgynevezett balliberális oldalt jellemezte évtizedeken át, sikeresen elidegenítette az embereket a baloldaltól. (…) Amíg tízből nyolc nem értelmiségi azt érzi, hogy az értelmiség lenézi őket, hogy ki vannak rekesztve valamiből, és nem is akarják, hogy ők mindezt megértsék, addig nem csoda, ha nem a baloldalra szavaznak.”

A felvetésre, a sznobizmus ellen merítkezik-e meg időnként a tömegkultúrában, azt felelte: „Igen, ráadásul még élvezem is. (…) Mostanra talán a szakma is kezdi megszokni, de az elején nagyon nem értették, hogy jön a raphez a költészet, aztán a költészethez az Operettszínház, az Operettszínházhoz a Katona József és az Örkény Színház.”

Új verseskötete, A muréna mozgásáról a Népszava újságírója, Marik Noémi azt mondja: 2elképesztően öntörvényű, mindenre fittyet hányó”. Závada Péter erről úgy nyilatkozik: saját magát próbálja folyton meglepni: „Ahol a bejáratott rutin alapján önműködővé kezd válni az írás, onnantól engem nem érdekel. (…) Színházban, zenében olyan munkáim vannak, amik szélesebb közegeknek szólnak, de él bennem egy hang, ami mindig valami forradalmibbat, felforgatóbbat, eredetibbet akar. (…)A murénamozgás egy állandó, cikázó mozgás. Ez tartja életben és viszi előre az embert.”

Legutóbb a SZX_MCHN, avagy vágyaink meghurcoltatását készítette a Trojka Színházi Társulással, egy olyan dokumentarista alapú előadást, amit interjúkból állított össze. Arról szólva, mi a legizgalmasabb része ennek a munkának, úgy beszélt:
„A legizgalmasabb: magánéletekbe betekinteni szenvtelen kameraként, minden ítélkezés nélkül. És az a sokszínűség, amit ezekben a történetekben tapasztaltam. A nemi identitás és a szexuális orientáció is egy spektrumon helyezkedik el. Ennek a különböző árnyalatait látni felettébb izgalmas. Mennyire buta és leegyszerűsítő az, amit a kormány sulykol, hogy van a férfi meg a nő, az apa és az anya, akinek ez meg ez lenne a feladata. Ők is tudják, hogy ez nem így van, csak kihasználják az emberek tudatlanságát. Az ember ennél jóval bonyolultabb és összetettebb. Nehézség vagy kihívás maximum annyi volt, hogy ne sértsünk meg senkit az előadással. Annyira ingoványos talaj ez most – ki beszélhet és miről? Férfiként beszélhetek-e a nőkről, heteróként beszélhetek-e a melegekről; ha a leszbikusokról meg a feministákról beszélek, akkor mi van a transzokkal? És persze a megrázó sztorikat is nehéz volt hallgatni: amikor valakinek az anyja, amikor megtudja, hogy gyermeke meleg, azt mondja neki, jobban örültem volna, ha azt mondod, rákos vagy…”

A teljes interjú a Népszavában olvasható:
Szélsőségek között cikázva (Melléklet – Nyitott mondat)
Népszava 2023.07.28 – 21. oldal