Zayzon Zsolt: „Az előadás szolgája vagyok és ez az alázat elengedhetetlen”
2020. március 28., szombat 21:09
Zayzon Zsolt tizenhét és fél évesen került a Marosvásárhelyi főiskola színész szakára. Azt mondja: fiatalon dúvadként küzdött az igazáért, de az országváltás elbizonytalanította és óvatosabbá tette.
A kérdésre, igazáért küzdő típus-e, azt válaszolta: „Bizonyos helyzetekben igen.
Fiatalkoromban dúvad módjára küzdöttem magamért, és nem tudom, miként jutottam oda, hogy ma már ehhez csak néha érzek magamban elszántságot.
Talán az országváltás hozta ezt a változást. Nem azt mondom, hogy gyávává tett, inkább megtanított arra, hogy nem kell belemenni értelmetlen konfliktusokba.”
Arról, Marosvásárhelyen volt-e értelme vitatkozni, elmondta: „Valószínűleg ott sem volt, de erre csak akkor jöttem rá, amikor egy éles váltás óvatosabbá tett. Minden színházváltás elővigyázatosságot vált ki az emberből, hiszen nem rúghatod rájuk az ajtót. A Pécsen töltött hat évem alatt voltak komoly szakmai vitáink, miközben szoros barátság kötött össze bennünket, a mai napig visszasírjuk azt az időszakot.
Akkor haraptuk a vasat, és nem foglalkoztunk azzal, hogy beletörik a fogunk. Azóta mindannyian sokat változtunk, ha lehetőségünk volna rá se tudnánk ugyanúgy csinálni. Amióta gyerekem van – hét éve – én is egészen megváltoztam.”
Marosvásárhelyről szólva azt is hozzátette: „Amikor főiskolás lettem, szétverték az egónkat, betapostak a sárba, utána kezdődtek a kicsinyességek, a rettegések. Nem vagyok hálás a főiskolának, mert az egyéniség betörése nem jó módszer. Akkoriban – a román színház hatására is – nagyon izgalmas dolgokat tanultunk. A karaktereket aprólékosan építettük fel, míg Magyarországon sokszor azt érzem, hogy a színészek ösztönösen futnak neki a munkának. Az más iskola volt. A mai napig megőriztem ezt a mentalitást, hogy én, mint Zayzon Zsolt, önmagamban nem vagyok elég érdekes a nézőknek. A történet, az előadás szolgája vagyok, és ez az alázat elengedhetetlen. (…)
Én ezt tanultam, ebben hiszek. A karaktert kell megkeresnem: hogy jár egy ilyen ember, miként gesztikulál?
A főiskolán számon kértek rajtunk minden apró rezdülést. Nem fordult elő, hogy azt mondták: gyere be és nyomd érzésből. Bármilyen kiváló színész valaki, szerintem elfogadhatatlan, hogy megnézem három egymást követő este három darabban, és mindig ugyanolyan. Ez az én szubjektív véleményem, ezt nem tudnám csinálni, akkor inkább otthagynám a pályát. Mindig azt keresem, hogy mindenféle merjek lenni, így persze nagyobb a bukás lehetősége is” – fejtette ki Zayzon Zsolt.