„Amikor Zolival megismerkedtünk Egerben egy színházi munka kapcsán, vagy inkább végzetesen egymásba szerettünk – ez romantikusabban hangzik, és még igaz is! -, akadt néhány nehezítő körülmény. Például mindketten párkapcsolatban éltünk, és több száz kilométerre laktunk egymástól. Valamint van köztünk 10 év korkülönbség, ami akkor duplaannyinak tűnt. Én 18 éves voltam, szinte még gyerek, Zoli pedig már apa. Aztán addig rendezgettük a sorainkat, míg végül hat esztendő múlva összeházasodtunk” – meséli Moldvai Kiss Andrea a Nők Lapja interjújában.

A felvetésre, miszerint úgy tűnik, nem féltékeny a férje sikereire, Moldvai Kiss Andrea elmondta: „Nem, sőt, rettentő büszke vagyok Zolira! Ott voltam a kezdeteknél, amikor még csak segédszínészként dolgozott a szolnoki Szigligeti Színházban, de már akkor is nyilvánvaló volt, hogy nagyon tehetséges. Egyedi jelenség, kivételesen elmélyülő alkat, és hát a humorával a társaság középpontja. Nem lehetett nem észrevenni. Tanúja lehettem az első főszerepének is, amit Fodor Tamás rendező osztott rá A kastély című Kafka-adaptációban. Zoli sikerei mögött rengeteg alázatos munka, legyőzendő kétely és gátlás, iszonyú önfegyelem rejlik, és én ezért végtelenül tisztelem. A mai napig úgy nyúl egy új szerephez, mintha az lenne az első. Soha nem rutinból és magabiztosságból. Ez a hozzáállás teszi minden alkalom mal éberré és rendíthetetlen igazságkeresővé. Nekem ez nagyon tetszik!”

Annak kapcsán, hogy Kapa egyszer úgy fogalmazott: „s feleségem nagyvonalú asszony”, elmondta: „Nem tudom pontosan, mire gondolt. Bizonyos szempontból önfejű és akaratos vagyok, de előfordultak és ma is akadnak az életünkben olyan helyzetek, amikor nem esik nehezemre a kompromisszum. De ugyanezek elmondhatók Zoliról is, nem hiszem, hogy nála nagyvonalúbb lennék. Talán arra gondolt, hogy a karrieremet mindig a családi életünk mögé helyeztem. A színház, mint alkotó munka, természetesen nagyon fontos számomra is, de kizárólag csapatmunkaként. Ezt különböző remek társulatoknál megélhettem a pályám során. Tagja voltam a kaposvári és a szolnoki színháznak, és a budapesti Radnótinak is. De elsősorban családanya szerettem volna lenni. Már kislánykorom óta olyan társról álmodoztam, akivel meleg családi életet élünk, persze sok gyerekkel. Mindig is ezt tekintettem életcélomnak.”

„Konfliktusok mindig vannak, de nem mindegy, milyen mélységűek, és mennyi idő alatt oldódnak meg. Úgy érzem, mindketten jól „használjuk” a kapcsolatunkat arra, ami valójában a dolga. Hogy általa együttérzőbbé váljunk magunkkal, egymással és a környezetünkkel is” – teszi hozzá a színésznő.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2021.04.28 – 38,39,40. oldal