„A Kossuth-díj nagyon nagy kitüntetés, és a boldogság mellett meg is rázza az ember lelkét. Van egy kis félelem benne attól, hogy vajon méltó tudok-e rá lenni a jövőben. Azon dolgozom majd, hogy méltó legyek” – fogalmaz a Kultúra.hu interjújában Zs. Vincze Zsuzsa koreográfus, dramaturg, jelmeztervező, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szakmai vezetője.

„Évtizedek óta a férjem mellett dolgozom, de mindig a háttérben maradtam, ez hallgatólagos megegyezés volt köztünk. Egyrészt azért, mert a férjem más típus, mint én: szereti a művészi munkánkat a nyilvánosság számára közvetíteni, míg én a szebbik részét választottam a dolognak: csak dolgoztam, tanítottam, és nem akartam feltétlenül rivaldafényben lenni. Meg én amúgy is maximálisan elismerem a férjem művészi tehetségét, amelyhez mindig megpróbáltam felnőni” – mesélte Zs. Vincze Zsuzsa annak kapcsán, hogy Kossuth-díjat kapott.

„Mi a Magyar Nemzeti Táncegyüttesnél úgy gondoljuk, hogy az emberek csak azt szeretik, amit ismernek, tehát jó, ha Bartók és Kodály országában már kisgyerekkoruktól látnak néptáncot. Ha megismerik, akkor elképzelhető, hogy jobban megszeretik, mintha felnőttkorukban látják először. Az együttesnél egyek vagyunk abban, hogy nagyon szeretjük és tiszteljük ezt a kultúrát, és a legmagasabb művészi színvonalon próbáljuk megismertetni. Megtanultuk, utánajártunk, és kevés olyan amatőr együttes volt, ahol a férjemmel nem tanítottunk eredeti néptáncot. Szerintem ha ez az alap megvan, akkor el lehet kezdeni művészi alkotásokat létrehozni. Ha pedig ezek is elkészültek, akkor nagy menedzseri munka következik” – fejtette ki a Kultura.hu-nak.