Hegedűs D. Géza főszereplésével május 29-én mutatja be a Katona József Színház Shakespeare klasszikusát, a Lear királyt. Ennek kapcsán járványról, alakváltásokról, hatalomról és szembesülésről kérdezte Zsámbéki Gábor rendezőt a Papageno.
A teljes riport itt olvasható.
A kérdésre, milyen aktualitással bír ma a Lear király, Zsámbéki Gábor elmondta: „A Lear világszerte a legjátszottabb Shakespeare-darabok közé tartozik, Magyarországon is gyakran színre kerül jelentős rendezők munkájaként, kiváló színészek főszereplésével. Ennek oka nemcsak az izgalmas karakterekben, a váratlan fordulatokban gazdag cselekményben keresendő, hanem abban, hogy a mű feszült, baljós, váratlan politikai fordulatokat ígérő, állandó fenyegetettséget és kiszámíthatatlanságot sugárzó légköre könnyen azonosítható a mi világunkéval. Még a járvány emlegetése is megdöbbentő, Shakespeare a pár évvel korábbi londoni pestisjárványt használta Gloster ijesztő jövőképéhez.”
Zsámbéki Gábor szerint a Lear király a folytonos változás drámája: „A legjelentősebb feladat színész, rendező számára az átalakulások rajza.”
A főszerepet Hegedűs D. Géza, a Vígszínház művésze alakítja. Ennek kapcsán kifejtette: „Az állandó társulatban hiszek – mint a leggyümölcsözőbb színházi szerveződésben, de tudom a hibáit is. A legnagyobb veszélye, ha változatlan, zárt kör marad. Életemet itthon és külföldön is főleg állandó társulatokkal töltöttem, és így számos olyan magyar színész és színésznő van, akit kiválónak tartok, mégsem dolgoztam velük soha. Hegedűs D. Gézában, akit Learnek látok, az is megnyerő, hogy bár eltérő stílusú színházakból jövünk, mindkettőnket érdekli a kétfajta stílus összeegyeztetése.”