November 25-én kerül a mozikba a Nagykarácsony, az első magyar karácsonyi film, amelyet a #Sohavégetnemérős alkotójaként szélesebb körben megismert Tiszeker Dániel rendez. A romantikus vígjáték középpontjában Arnold, a karácsonyi vásár gyermekelőadásán ügyeletes tűzoltó és a mindig pozitív tanító néni, Eszter, na meg 22 fős osztálya áll. A női főszerepet Zsigmond Emőke alakítja, aki a Funzine-nak a filmforgatásról és az online színházi előadások kihívásairól.
A teljes interjú ITT olvasható.
Majdnem az egész 2020/21-es évad élő színház nélkül telt. Arról szólva, milyen érzés volt ennyi idő után újra színpadra lépni, Zsigmond Emőke elmondta: „Felemelő. Egy házi főpróba volt az első, amikor újra közönség előtt játszottam. Arra emlékszem, hogy az arcom el volt fedve a hajammal, csak árnyékokat láttam, majd egy ponton megfogtam a hajamat, kihúztam az arcomból, és farkasszemet néztem az emberekkel. Az volt bennem, „de jó, hogy végre itt vagytok!” Eufórikus élmény volt. Annyira örültem a közönségnek, hogy még izgulni sem jutott eszembe.”
Tavaly télen, szintén a járványhelyzet alatt kezdték el forgatni a hamarosan megjelenő Nagykarácsony című filmet, amiről így mesélt: „Igen, december 29-én volt az első forgatási nap, az utolsó pedig június 20-án. A legelső forgatási napon felvettük, ahogy autóban utazunk Ötvös Andrissal (Ötvös András színész, a Nagykarácsony főszereplője – a szerk.) valahova. Mondom neki a jelenetben, hogy itt álljon meg, ő megkérdezi, miért, amire azt válaszolom, „Majd meglátod.” Tök vicces, hogy csak fél évvel később, nyáron forgattuk le a jelenet végét azon a helyszínen, ahová télen indultunk el. (…) A karácsonyi vásáros jeleneteket februárban vettük fel a Várkert Bazárban. Kicsit olyan volt, mintha decembertől júniusig, folyamatosan karácsony lenne.”
A filmben egy lelkes tanító nénit alakít, aki elviszi az osztályát a karácsonyi vásárba: „Nehéz dolgom volt, mert meg kellett ismernem mind a 22 gyereket, hogy konkrét legyen az alakítás, ne csak úgy csináljunk, mintha. Bele akartam vinni annak az izgalmát, amikor egy pedagógus elviszi az osztályát a karácsonyi vásárba, és tényleg folyton számolja őket, hogy hátra ne hagyja az egyiküket, mert az bizony csakis az ő felelőssége. A tanári felelősség kihívásai jó lehetőségeket nyújtottak nekem színészként.”
Zsigmond Emőke azt is elárulta, elsősorban azt szeretné, ha a családjának tetszene a film: „Egyre inkább tudnak kritikával élni, aminek nagyon örülök. Amikor az első lépéseimet tettem, annyira támogatni akartak, hogy bármi jó volt, amit csináltam. Most már egyre jobban ismerik a munkásságomat, elgondolkodtató kritikákat tudnak mondani. Van, hogy előre tudom, mit fognak mondani, de nem mindig értek azért egyet. Nem is lehet persze olyan sok mindenen változtatni a színházban, de apró, nüansznyi dolgokon azért igen. Jó érzés játszani az arányokkal, újrafogalmazni a gondolatokat.”
Azt is elmondta, az előadások során a jelenre koncentrál: „Utána magamba tudok fordulni, de úgyis jön egy következő nap. Egyre kevesebbet ostorozom magam, nem vezet sehova.”