Hogy egy pályafutás mikor ér a csúcsára, nagyon nehéz megmondani. Zsurzs Kati, akit az Abigélből ismert és szeretett meg az ország, most éli többedik virágzását. A Nők Lapja kérdezte.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.

Tavaly a közönség és a szakma a Halhatatlanok Társulata örökös tagjai közé választotta. A szakmai út, amely idáig vezetett, azonban nem volt teljesen zökkenőmentes. Erről szólva Zsurzs Kati úgy fogalmazott:
„Igen, de ez az én alkatomból is fakadt. Én szépen elültem volna életem végéig a Tháliában, ahová főiskola után egyből kerültem…”

Kazimir Károly hívására szerződött oda, és 16 évig volt a Thália Színház tagja, utána jött egy rövid időszak Sopronban, majd következtek a szabadúszás nehéz évei, ekkor már javában tanított.

„Rögtön a pályám elején elkezdtem, és azóta lényegében folyamatosan tanítok. Az utóbbi időben leginkább fiatal felnőtteket, akik az élet legkülönbözőbb területeiről érkeznek, ahol boldogtalanok, nem találják a helyüket. Eljönnek színésznek, mert eszükbe jut, hogy valaha ezt akarták csinálni. Van, aki ekkor jön rá, hogy jól döntött, amikor nem ment erre a pályára, az ilyenek megnyugodva térnek vissza a régi életükbe. Könyvet lehetne írni, ha lenne rá energiám, annyi drámai emberi sorsot ismertem meg” – mesélte Zsurzs Kati.

A Tháliából való kényszerű távozása után azt hitte, nem fog már színházban dolgozni:
„Ott voltak az akkor még kicsi gyerekeim, és nekem nagyon fontos volt, hogy velük legyek. 1997-ben meghalt az anyukám, aki addig segített, úgyhogy a legjobbkor jött, hogy nem kell havonta harminc-negyven este játszanom, amint az korábban előfordult.”

„A lányok, Juli és Fanni, már kicsi korukban eldöntötték, hogy én vagyok a főnök, pedig nagy családban éltünk együtt, lehetett volna más is. Akkor még élt anyám és a nagyanyám is, én pedig igyekeztem mindenfelé megfelelni. Erről is könyvet lehetne írni, hogy a középgeneráció miként igyekszik idomulni, hogy békesség és nyugalom legyen” – tette hozzá.

Arról szólva, miért anyukája (Zsurzs Éva rendező) miért nem akarta, hogy színész legyen, Zsurzs Kati elmondta: „Azt gondolta, hogy totálisan alkalmatlan vagyok a pályára. Nem tehetségtelen, hanem alkatilag alkalmatlan. Aztán amikor felvettek a főiskolára, akkor persze nagyon örült, csak előtte bizonytalan volt.”

Zsurzs Kati arról is beszélt, hogy Szabó Magda mennyire vett részt az Abigél sorozat forgatásán:
„Néha megjelent. Az egész azzal kezdődött, hogy ő leadta a forgatókönyvet a tévének, ott elkezdtek vele házalni, de senkinek nem kellett. Meglátták, hogy ennyi nő szerepel benne, és visszadobták, így került az utolsó körben anyuhoz, ő pedig látott benne fantáziát. Rengeteget konzultált Magdával. Ők ketten kiválóan megértették egymást, Magda ízig-vérig debreceni cívis volt, anyám pedig csepeli melóscsaládból származott. A Születésnap című regényéből az én főszereplésem mellett készült rádiójáték. Akkor Magda megüzente, hogy nagyon jó lett, és gratulál. Mi is lehettünk volna barátok, ám elszalasztottam, ahogy sok minden mást is, mert anyám miatt erős gátlások működtek bennem, nehogy azt gondolják, vissza akarok élni a helyzetemmel.”

A felvetésre, miszerint most van a pályafutásának – legalábbis az egyik – csúcsán, kifejtette:
„Volt egy vizsgafilm, amelyet mérföldkőnek tartok az életemben, az Utolsó hívás, Kis Hajni rendezte. Minden vizsgafilmet elvállalok, mert azzal segítem a fiatalokat, és nem kérek érte pénzt, pedig tudom, hogy vannak kollégák, akik igen. Hajni akkor már jegyzett egy Oscar-díjas diákfilmet, úgyhogy már volt neve az SZFE-n. Mint később kiderült, amikor megmondta az osztályfőnökének, hogy velem akar forgatni, az azt válaszolta neki, hogy válasszon inkább valaki nevesebbet, de Hajni ragaszkodott hozzám.”

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.