„Ők azért csinálták ezt hülyén, mert az egész társulat leste, hogy mikor jönnek megnézni az előadásokat. Amikor már tudtuk, hogy ők kapták meg. És nem jöttek. És nem néztek meg semmit. A Mari és a Schwajda egyetlen egy előadást nem néztek meg. Ők úgy tették ki ezt a társulaton en bloc, hogy egyetlenegy előadást nem néztek meg. Ők kaptak egy színházat egy társulattal, csak nekik a társulat nem kellett, csak az épület. Ez volt a legsértőbb. A Mari azt mondta, hogy annyira sajnálja, hogy ha lenne neki egy nagyobb társulata, akkor biztos helyem lenne. Mondom, »Mari, semmiben nem láttál, miért mondod?« Nem akarom őt bántani, de nagyon nagy jelenet volt, mert a Mari azt játszotta, hogy nagyon beteg, influenzás. […] Ő nagyon szenvedett, amikor minket kitett. Beteg is volt, és nem esett ez neki jól, hogy minket ki kell tenni. […] Mondtam, hogy »Mari, tejet kell venni a gyereknek holnap is, majd lesz valami. Ha nem kellek, nem kellek.« »Jaj, hány gyereked van, Kati…?!« Nem volt jó, na. Egy kirúgás sosem jó, de azért gondolom, lehetne korrekten.”