Száznegyven éve, 1883. szeptember 21-én mutatták be a budapesti Nemzeti Színházban Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményét. 1984 óta ez a nap a magyar dráma napja, az új Nemzeti Színház 2002-ben a magyar drámairodalom klasszikusának előadásával nyílt meg.
Madách a dráma első változatát Lucifer címmel 1852-ben a börtönben vetette papírra, ahová a halálra ítélt Rákóczy János szabadságharcos rejtegetése miatt került, a második változat 1856 és 1857 között született. A Tragédiához saját feljegyzése szerint 1859. február 17-én kezdett és alig egy évvel később, 1860. március 26-án fejezte be a munkát.
Az egyetlen kéziratot először barátjának, Szontágh Pálnak mutatta meg, majd az ő ösztönzésére juttatta el 1861 márciusában bírálatra Arany Jánosnak. Arany, aki a szöveget néhol túl nyersnek érezte, mintegy ezer sort javított a 4141-ből, ezek többsége stilisztikai, helyesírási változtatás volt. Az első kiadás 1862. január 16-án, a szerző halála előtt két évvel jelent meg és kedvező fogadtatásra talált.
A drámai költemény az első emberpár, Ádám és Éva, illetve az örök kétkedő Lucifer alakja köré fonva 15 színben dolgozza fel a történelmet. Az emberiség egyetemes kérdéseivel foglalkozó, filozófiai mélységű alkotást a világirodalom olyan remekműveivel szokták együtt emlegetni, mint Milton Elveszett paradicsoma, Goethe Faustja és Ibsen Peer Gyntje. A Tragédia a magyar irodalom egyik legnehezebben értelmezhető alkotása, amelyet az elmúlt 140 évben számtalan felfogásban dolgoztak fel, több rendező több változatban állította színpadra.
A sokáig színpadi előadásra alkalmatlannak tartott dráma első alkalommal Paulay Edének, a Nemzeti Színház igazgatójának rendezésében 1883. szeptember 21-én volt látható, csaknem két évtizeddel Madách halála után. Az ősbemutatón Ádámot Nagy Imre, Évát Jászai Mari, Lucifert Gyenes László játszotta, utóbbi haláláig megtartotta a szerepet a Nemzetiben. A kísérőzenét Erkel Gyula szerezte, Ádám jelmezeit Paulay tervezte és ő rajzolta meg a díszletek vázlatát.
A bő négyórás előadáson az eredeti mű 2560 verssora hangzott el, a 86 szerep legkisebbikét is nagynevű színészek alakították. Ekkor alkalmaztak először villanyvilágítást a Nemzetiben, a díszletek mozgatását pedig süllyesztőkkel és forgókkal biztosították. Paulay rendezése több mint száz előadást ért meg, az 500. előadást 1934-ben Horváth Árpád, az ezrediket Major Tamás, az 1500-ikat 2000-ben Iglódi István rendezte. A művet 1889-ig valamennyi nagyobb vidéki magyar város színházában bemutatták, első szabadtéri előadása 1933-ban volt Szegeden.
Madách műve a második világháború után, 1947-ben új értelmezésben került színre. A kommunista kultúrpolitika hamarosan betiltotta az előadást: a darabot reakciósnak minősítették, a falanszter színben a szocialista eszmék kigúnyolását látták. Csak nyolc évvel később, 1955-ben játszhatták újra, de akkor sem sokáig, végleg csak 1957-től került ismét a repertoárba. Az első előadás centenáriumán Vámos László rendezésében mutatták be, a Nemzeti Színház történetében először 1994-ben állította színre külföldi rendező, a katalán Ricard Salvat. Az előadás különlegessége volt, hogy három színész játszotta Ádámot és négy színésznő Évát.
Az új Nemzeti Színház 2002. március 15-én Madách drámai költeményével nyílt meg, a teljesen új felfogású előadást Szikora János rendezte, Ádámot Szarvas József, Évát Pap Vera, Lucifert Alföldi Róbert alakította, aki ugyanitt 2011-ben maga is megrendezte a darabot.
Az intézményben a drámát legutóbb 2018-ban Vidnyánszky Attila állította színpadra fiatal színészek főszereplésével, az Úr Sinkovits Imre hangján szólalt meg. 2011-ben ugyancsak az ő rendezésében a Szegedi Szabadtéri Játékok műsorán is szerepelt, először jelnyelvi tolmácsolással: ekkor Éva alakját Ónodi Eszter, Ádámét Rátóti Zoltán, Lucifert Trill Zsolt formálta meg, ő Ádámot először 2012-ben Debrecenben játszotta.
Madách drámai költeményét több mint negyven nyelvre, köztük jiddisre, japánra, arabra, galegóra (spanyolországi neolatin nyelv) és cigányra is lefordították. Napjainkig 118 fordítása látott napvilágot, és ezzel (Petőfi versei mellett) a legtöbbször fordított magyar irodalmi mű. 1999-ben Garas Dezső bábszínházi produkciót rendezett belőle. Jeles András gyermekszereplőkkel készítette el filmes parafrázisát Angyali üdvözlet címmel (1984), Madách műve ihlette Eötvös Péter operáját és Jankovics Marcell 2011-ben bemutatott animációs filmjét. 2013-ban a Magyar Fesztivál Balett Markó Iván koreográfiájával és rendezésében készített belőle táncszínházi adaptációt, de feldolgozták diafilm, kalandkönyv és néptáncszínpadi táncjáték formájában is.
A székesfehérvári Vörösmarty Színházban 2018-ban Bagó Bertalan, Hargitai Iván, Horváth Csaba és Szikora János rendezésében vitték színre Madách klasszikusát Az ember tragédiája 1. címmel. Három évvel később mutatták be a szintén általuk rendezett Az ember tragédiája 2.0 című produkciót, a négy kortárs drámaíró – Darvasi László, Marton László, Tasnádi István és Závada Pál – által folytatott drámában a 20. század eseményei elevenedtek meg a teljes társulat közreműködésével.
A Tragédia 2011-ben a Kolibri Színházban ifjúsági előadásként is debütált. Idén soknyelvű, nagyszabású (nyolcórás) előadáson mutatták be a Hajógyári-szigeten külföldi színi növendékek közreműködésével, októberben pedig a Katona József Színházban Székely Kriszta rendezésében Embtrag – Keressétek az Urat, amíg megtalálható! címmel készül belőle új előadás.
Forrás: MTVA Sajtóarchívum