2014-ben azért indult el a blog jr.-t, hogy a szegedi Thealter Fesztiválra egyre nagyobb számban érkező fiatalok elmondhassák és leírhassák, hogy mit gondolnak a látottakról. A négy-hat fős csapatokat évről évre Jászay Tamás, a fesztivál művészeti tanácsadója, a Revizor – a kritikai portál főszerkesztője mentorálja, szövegeiket ő gondozza. A blog jr. 2022-ben is folytatódik!  Az alábbiakban bemutatkoznak a szerzők.

A blog jr. tevékenységét itt követhetik.

Bálint Zsófia

Junior bloggerként részt venni a THEALTER-en számomra már három éve a nyár legfontosabb élményei közé tartozik. Az online időszak üressége után a tavalyi fesztivál visszaadta a lellkesedésemet és a rajongásomat a színház iránt. A rengeteg, különböző darab teszi számomra megunhatatlanná a THEALTER-t. Újabb és újabb előadásokról érdekesen és lelkesen írni úgy, hogy az olvasók számára is megragadhatóvá váljon, izgalmas, ugyanakkor nehéz feladat. Célom a részvétellel, hogy minél több embert bevonjak ebbe a világba, a színház világába, ami az egyetemen megfogott, és azóta nem ereszt. Különösen izgatottan várom az idei bábelőadásokat, mert az utóbbi évben ezek a technikák, megoldások kezdtek egyre jobban érdekelni. Célkitűzésem említésénél továbbra is csak a már sokszor leírt mondatot tudom ismételni: őszintén, kedvesen és humorosan szeretnék írni.

Czabala Zsófia

Czabala Zsófi vagyok, egy kreatív lány, aki mindig megpróbál valami újat mutatni magából, de ezzel talán mindenki így van. Nem puszta magamutogatásból, hanem útkeresésből, és ahogy Anton Ego mondja a L’ecsó című rajzfilmben: egy csipetnyi rálátásból. Erről szól az önismeret és az önmagunk megismertetése másokkal. A Szegedi Tudományegyetem immáron ötödéves magyartanár, dráma- és színházismerettanár szakos hallgatója vagyok, de ez csak adat. A színház nem, az az élet. Legalábbis az én életem arról szól. Minden egyes előadás, amit látok, minden alkotó, akivel találkozom, gondolkodásra késztet és alkotásra, írásra ösztönöz. A színházban minden benne van, ami kell: nevetés, sírás, harag és kérdőjel. A kérdések az önkifejezés és tanítás elengedhetetlen eszközei. Színházról írni is csak úgy érdemes, ha ki szeretnénk a szöveggel fejezni valamit, vagy ha szólni szeretnénk másokhoz. Ezért örülök, hogy idén is lehetőséget kaptam a THEALTER blog jr. csapatának tagjaként arra, hogy színházról gondolkodjak, és hidat építsek a művészet, valamint a művészetet látogatók csoportja között.

Ferencz Hedvig

Az van, hogy idén is lehet folyamatosan mászkálni, létezni, gondolkodni egy térben, ami egy-egy előadás hatására vaskossá lesz, és a pillanatok idejét képes felcserélni a napokéval vagy akár fordítva. Több helyszínből, kedves hangulatból, remek színházi produkciókból és laza zsinakertes üldögélésekből áll ez a nagy tér, ahová visszatérhetek, és kereshetem a pillanatok-napok játékát. Ezeket meglátni, megfogni és jó szavakat találni rájuk izgalmas, egyben félelmetes feladat is. Idén is igyekszem lelkesen hámozni a rétegeket, egészen onnantól kezdve, ahogy kezdés előtt közvetlenül a közös szuszogásunk ritmusára nő a kíváncsiság.

Kiss Lóránt

Szegedi vagyok, Angliában és Bécsben tanultam, most Budapesten élek. Bár tanulmányaimat gazdaság- és társadalomtudományi területen folytattam, az írás mindig is fontos szerepet játszott az életemben. Középiskolás korom óta írok verseket, részt vettem több irodalmi táborban, műhelyen és mentorprogramban.

Pár éve kezdett el érdekelni az irodalmon túli világ, a különböző médiumok együttműködésében rejlő lehetőségek. Így érkeztem a színházhoz, ami a többi művészeti ág – az irodalom, a zene, a tánc – elemeit ötvözve és újraértelmezve alkot egy önálló, mégis más diszciplínákkal, közélettel, történelemmel folyamatosan párbeszédben álló nyelvet.

A THEALTER előadásairól író junior bloggerként ennek a nyelvnek a lehetőségei érdekelnek, az, ahogy a színház új és új formákat és kifejezésmódokat keres. Kiemelten foglalkoztat, hogyan lehet a színház eszközeivel városi és társadalmi fórumokat teremteni. A tanulmányaimból az elemzés iránti szenvedélyt, az irodalomból pedig a részletek szeretetét hozom magammal Szegedre.

Kósa-Szigety Zsófia

2001. Megszülettem Sepsiszentgyörgyre, az 56 ezres, emeletes Lidl városába. A kisváros akkor még nem tudta, hogy egyszer hitközeli élménnyé válik a heti kétszeri „lidöl” vagy „lidelezés”, ki hogy szereti. Az ok egyszerű: olcsó és némileg eredeti, mint Sepsiszentgyörgy.

2012. Harmadik osztályos vagyok. Kisbusszal utazunk Szatmárnémetibe A Vidám Versek Versmondó Versenyére, a 4 V-re. A kocsiban barbizunk. Aladdin és Jázmin hercegnő a Kaudzsinbe mennek vásárolni. Apukám évekig ezt a megnevezést használja a Kauflandra. A versenyen nem nyertem. Mindenki ugyanazt a tíz, szerintük vidám verset mondta.

2014. Tizenhárom vagyok, és a szüleim elengedtek látogatóba a nővéremhez, aki egyetemista Kolozsváron. Kétszer is elmegyünk a Corába pudingot vásárolni, ahová külön buszjárat visz ki. Rétegelt pudingot készítünk, sokszínűt, borospohárba tesszük. Pénteken a nővérem barátnőivel kocsmázunk. Én forró csokizom, nem beszélek, de minden percét élvezem.

2022. Most én vagyok egyetemista. Kéthetente járok Lidl-be és már az akciókat is kivesézzük a barátnőimmel. Azt hittem, ez később jön el. Még az iskolában első történelem óráim egyikén a tanárnő azt mondta, a görögök azért csináltak színházat, mert a földjeik nem termettek, éhes hasnak pedig kellett a szórakozás. Nehéz megmondani, mennyit ehettek a nagy görög szerzőink, de azt hiszem, nekik sem lehetett elég a napi egy banán és sportszelet. De legalább a művészet nem hizlal.

(Jó hír, hogy Szegeden is van Lidl – a blog jr. szerkesztőjének megjegyzése)