A tatabányai Jászai Mari Színházban tavaly novemberben mutatták be a Te édes, de jó vagy, légy más című musicalt Mikola Gergő rendezésében. A négy színészre épülő előadás húsz jelenetben, huszonnégy dallal beszél a párkapcsolatokról, az ifjúságtól a családalapításon keresztül egészen az időskori szerelemig. Márciustól a kisbabát váró Szakács Hajnalka szerepét Szabó Emília vette át, aki öt évig volt otthon a kislányaival, és most ezzel a szereppel tér vissza a színház világába. 

Öt év hosszú idő, színésznők ritkán merik megkockáztatni, hogy ennyi ideig otthon maradjanak.

Igen, de bennem nagyon erős volt a család és a gyermekek utáni vágy, és bár óriási ez a szerepváltás, sohasem éreztem áldozatnak.

Azért ehhez kellett egy kis tapasztalat is. Ugyanis amikor az első kislányom egyéves lett, Kecskeméten Desdemonát játszhattam Rusznyák Gábor rendezésében, ami szakmailag és emberileg is csodás találkozás volt, de beláttam, hogy bár rengeteg erőt és örömöt adott a munka, a lelkiismeretemet mégsem tudtam legyőzni. A második kislányom születése után már jobban ismertem magam, és megértettem, hogy a belső nyugalmam nemcsak nekem fontos és rám van hatással, hanem mindenkire a környezetemben, és hogy ez többet ér ebben az érzékeny és csodálatos időszakban, amíg ilyen kicsik a gyerekek. 

Ennyi idő távlatából hogy emlékszik a Tatabányán eltöltött évekre? Melyik szerepeket tartja a legfontosabbnak a pályája szempontjából?

Abból a három évből, amit itt töltöttem, a legnagyobb élményem, a Sirály volt Rába Roland rendezésében, amelyben Nyinát játszottam, és amelyért a társulat elismerését, a Jászai-gyűrűt is megkaphattam. Fontos találkozásom volt Hargitai Ivánnal a Vízkeresztben, Guelmino Sándorral minden munka különleges élmény, ezek közül A kriplit emelném ki. Az örömjáték pedig Simon Kornél rendezésében a Black Comedy volt, amelyért közönségdíjat kaptam. Ahogy teltek az itthon töltött évek, és elkezdett nőni a színház utáni éhségem, egyre gyakrabban jutottak eszembe ezek az előadások.

Prózai szerepeket említett, és egy interjúban is beszélt arról, hogy a drámai szerepek állnak közel Önhöz. A Te édes, de jó vagy, légy más viszont zenés darab.

Szerencsés vagyok, mert a pályám során nagyon sok műfajban kipróbálhattam magam. Elénekelhettem Mariát a West Side Storyból, Roxie Hartot a Chicagóból, de énekeltem rockoperában Ulrika szerepét, és az operett sem került el, a Lili bárónő és a Gül baba főszerepeit is eljátszhattam. Volt kis kikacsintás az opera világa felé is, ami a mai napig elvarázsol. 

Úgy gondolom, hogy egy évadban egyszerre prózai és zenés előadásokat is játszani igen megterhelő, ezért a hangképzés számomra ugyanolyan fontos, mint egy sportolónak az edzés. Ahhoz, hogy egy évadot végigjátsszon az ember, tónusban kell lenni nemcsak fizikailag, idegrendszerileg, de hangilag is. Énektanáromnak, Magyar Róbertnek ezért nagyon sokat köszönhetek. 

Amikor Crespo Rodrigo megkeresett a Te édes szerepátvételével, nagyot dobbant a szívem, mert akkor már dübörögtek bennem a visszatartott lovak, és amikor megnéztem a felvételt, bizony elszabadultak, és megértettem, hogy itt az idő, el kell vállalnom, visszatérhetek. A férjemmel és a szüleimmel együtt hoztuk meg a döntést, mert a gyerekek miatt ez hatalmas logisztika, de maximálisan mellettem álltak és támogattak.  

Megkaptam az előadás felvételét, a szövegkönyvet és a kottát. Ilyenkor az ember nem tudja nézőként nézni azt, amibe majd ugrania kell. Rögtön láttam, hogy bitang nehéz előadás. Nagy felkészültséget igényel fizikailag és hangilag is. Nem beszélve a technikai lebonyolításáról, ugyanis a színfalak mögött folyik egy másik előadás, a gyorsöltözések kavalkádja. De a zenei műfajok sokasága és a rengeteg szerep nagyon felkorbácsolta bennem a kíváncsiságot és a vágyat.

Hogy zajlik a szerep megtanulása egy ilyen esetben? Egy összeszokott hármas (Mikola Gergő, Urbán-Szabó Fanni és Figeczky Bence) mellé kell belépni negyediknek. 

Egy ötéves és egy húsz hónapos kislány mellett nem mindig tud az ember időt fordítani magára, ezért kicsit kacifántosan alakult az előadás betanulása. Éjszaka, amikor már minden és mindenki lecsendesedett, laptopon nézve, fülhallgatóval tanultam az előadást, bogarásztam a kottát. Még amikor főztem, akkor is a zenéjét hallgattam, és a gyerekekkel is sokszor táncoltunk rá. 

Felszegi Dalma zenei vezetése segített abban, hogy pontosan elsajátíthassam a rám eső zenei szólamokat. Aztán erre a tudásra jött rá Németh Eszter koreográfiája, amit szűk két hét alatt tanított be nekem óriási türelemmel. Mikola Gergő pedig mint rendező és mint partner maga volt a megtestesült nyugalom, végig bízott bennem, amiért nagyon hálás vagyok neki, mert bátran és szabadon próbálhattam az öt év alatt felgyűlt energiámmal. Turbó üzemmódra kapcsoltam, a próbák alatt majd szétvetett az erő, azt éreztem, vibrál, rezeg, zizeg mindenem, és olyan boldogság volt megtapasztalni, hogy nem tűnt el az, ami volt, ami voltam, hanem nagyon is él. Bence és Fanni olyan szeretettel fogadtak és segítettek, hogy rögtön otthonosan tudtam érezni magam az előadásban.  

Ahogy közeledtem az előadáshoz, egyre nagyobb volt bennem az izgalom és a feszültség, de valahogy mégsem estem kétségbe, mert a felkérés pillanatától volt bennem egy olyan belső nyugalom és bizonyosság, hogy ennek meg kell történnie. Bátran tudtam támaszkodni erre a belső hangra. Még régebben, a Bárka Színházban több szerepátvételem is volt, és valahogy ezeknek a tapasztalatoknak az ereje feltört bennem. Nagyon aggódós, izgulós természet vagyok, és ez a helyzet egyáltalán nem feszültség nélküli, mégis olyan nyugodt és koncentrált tudtam maradni, hogy magamat is megleptem.   

Lehet már tudni valamit a következő évadáról?  

Igen, nemrég kaptam egy újabb lehetőséget, a Francia rúdugrásban is átveszem Szakács Hajnalka szerepét. A darab és a szerep nem ismeretlen számomra, hiszen annak idején a felolvasószínházi változatában én is részt vettem. És a jövő évadban is játsszuk majd a Te édes, de jó vagy, légy mást. Így minden ideálisan alakul, hogy fokozatos terhelés mellett térjek vissza a pályára

Hogy érzi: változtatott-e az anyaság a színésznői mivoltán?

Biztosan.

Talán a tudatosság, a nyugalom és a türelem fejlődött bennem. Hogy ez a változás látványos-e, abban nem vagyok biztos, de nekem egyelőre az is elég, hogy én tudom. Idővel talán a játékomon is érződik majd, hogy mint nőt, mint karaktert, mint színészt hogyan érleltek ezek a visszahozhatatlan, gyönyörű évek.

Az interjút Turbuly Lilla készítette.