A fiatalan elhunyt Ivánka Csaba Jászai Mari-díjas színművész, rendező, rockzenész 75. születésnapja alkalmából emléktáblát avattak egykori lakóhelyén pályatársai, tisztelői, barátai és családtagjai. 

Avatóbeszédet mondott Hámori Ildikó Kossuth-díjas színművész és Őrsi Gergely, a II. kerületi Önkormányzat polgármestere, Hegedűs D. Géza színművész, rendező, a Maszk elnöke zárszavával.

Ivánka Csaba generációjának egyik legsokoldalúbb, karizmatikus művésze volt. 1982-től elhunytáig a Nemzeti Színház társulatának megbecsült, nagy jövő előtt álló tagja volt, ahol Vámos László, Kerényi Imre, Csiszár Imre, Sí­k Ferenc, Iglódi István rendezéseiben játszott, s később rendezett, továbbá színészmesterséget tanított a Nemzeti Stúdióban. –  Korábban a Szolnoki Szigligeti Színház művésze volt, s vendégként dolgozott a Radnóti Színpadon, az Arany János Színházban, a Veszprémi Petőfi Színházban, a Katona József Színházban és a Madách Színházban.     

Művészi munkájára nagyfokú igényesség, elmélyültség volt jellemző, amely szerencsésen párosult az új iránti fogékonysággal, integrációs képességekkel, kreatí­v sugallatokkal, esztétikai – etikai tartással, s feddhetetlen emberséggel. – Sokirányú tehetsége alkalmassá tette hatalmas prózai szerepek elmélyült megformálására, s nagy énektudást igénylő kimagasló zenés szí­nházi alakí­tásokra egyaránt.

A szí­nház egésze érdekelte, ezt jelzik dramaturgiai munkái, s mindenekelőtt igazi alkotóközösségeket teremtő rendezései, s  nagy szerepet játszott Szörényi Levente és Bródy János  szerzőtársaként a KÖMŰVES KELEMEN című rockballada létrehozásában is.

Legfontosabb szerepei a Szigligeti Színházban HLESZTAKOV a Revizor, VALENTIN a Veronai fiúk, ORIN az Amerikai Elektra előadásaiban, CANDIDE Bernstein-Voltaire musicaljében, s nem utolsó sorban LUCIFER Az ember tragédiája Paál István rendezte előadásában. Legismertebb alakítása a Várszínházban Kerényi Imre rendezésében ÁDÁM – JÉZUS  szerepe volt a CSÍKSOMYLÓI PASSIÓ előadásában. – Ezt a szerepet tíz éven át, több mint 400 alkalommal játszotta a Várszínházban, nagy nemzetközi sikereket is aratva Szófia, Róma, Le Havre, Pergine, Köln, Berlin, Trento színpadain és az erdélyi magyar színházakban.  –Emlékezetes alakításai közé tartozotttovábbá CANDIDE megformálása a Radnóti Színházban, CERVANTES-DON QUIJOTE /Leig-Wasserman: La Mancha lovagja/ az Arany János Színházban, s Szörényi-Bródy: ISTVÁN, A KIRÁLY című rockoperájának első kőszínházi előadásában TORDA, A TÁLTOS szerepének megismételhetetlennek tűnő megformálása a Nemzeti Színházban. 

Főbb rendezései: Valéry: A LÉLEK ÉS A TÁNC, Mrozek: HÁZ A HATÁRON, Csokonai: KARNYÓNÉ SZERELME, Sultz Sándor: BARÁTAIM! KANNIBÁLOK!, Határ Győző: ELEFÁNTCSORDA, Tamási Áron: TÜNDÖKLŐ JEROMOS, Bródy Sándor: A TANÍTÓNŐ, Shakespeare: OTHELLO 

A szí­nház mellett másik szerelme a rockzene volt. A Topó Neurock Társulat (1982-92), majd a Topó Hungarock Trupp (1994-96) alapítója, zeneszerzője, szövegírója és énekese volt.

A közelmúltban Szilléry Éva egy nagyobb, életművét tárgyaló cikket írt Ivánka Csabáról, amely az alábbi linken elérhető: www.origo.hu/kultura/

Hámori Ildikó beszéde Ivánka Csaba emléktáblájának avatásán:

Ivánka Csaba Jászai Mari-díjas színművész, rendező, rockzenész 75. születésnapja alkalmából EMLÉKTÁBLÁT avattak egykori lakóhelyén pályatársai, tisztelői, barátai, s családtagjai. Avatóbeszédet mondott Hámori Ildikó Kossuth-díjas színművész és Őrsi Gergely, a II. kerületi Önkormányzat polgármestere, Hegedűs D. Géza színművész, rendező, a Maszk elnöke zárszavával.

„Az emberek állandó – bár lehet, hogy reménytelen harcot folytatnak lényük fennmaradásáért, hogy emlékezzenek rájuk. És igen fennmaradunk: gyermekeinkben, unokáinkban és azokban az emlékekben, melyeket magunk után hagyunk. Különleges sors a művészeké, mert rájuk azok is emlékeznek, akik személyesen nem ismerték őket. Az emlékezetben szerepeik, alkotásaik éltetik őket tovább.

Ezt az emlékezetet segítik azok a képzőművészeti alkotások, – az Ivánka Csaba-díj gyönyörű angyalára gondolok, vagy emléktáblák, – amelyek tovább őrzik egy-egy művész emlékét. Ez a tábla mostantól Ivánka Csaba emlékét őrzi.
Meghatóan küzd emlékének fennmaradásáért, immár 27 éve családja, Zsóka és az egész Ivánka család, s mi is, akik partnerei, játszótársai, barátai voltunk, barátai lehettünk. Ha felnézünk erre a táblára, elolvashatjuk majd, milyen sokféle tehetség töltötte meg rövidre szabott életét.

Színész, rendező, rockzenész – áll a táblán. És még hozzátenném: Zeneszerző, dramaturg, író-költő.
Nincs rá idő, hogy felsoroljam szerepei, alkotásai sokaságát, csak egy pár előadást említenék saját válogatásban: Kőműves Kelemen, István, a király, Csíksomlyói passió, vagy rendezései közül csak egyet: Határ Győző Elefántcsorda, vagy verseket, dalokat – Neurock zenekar, amit ő hozott létre hatalmas rajongótáborral – vagy az Óceán című rockoperát, ami még nyilvánosságra vár. De hiszen, akik most itt vagyunk ismerjük az ő életútját – sokféle műfajban való jártasságát, lelkesedtünk érte, csodáltuk, tapsolhattunk neki.

Az emléktáblák szűkszavúak. Csak az „úgymond” legfontosabb dolgokat véssük oda. De hogy „Csabus” – igen, ilyen végtelen szerető hangsúllyal – nem szerepel a táblán. Sem az, hogy micsoda szépséges komolyság, micsoda mélység, időtlenség sugárzott belőle.

Kubik Anna remek írásából idézek: „A lassúság mértékegysége 1 Ivánka” állították róla. Ez nem igaz, nem volt lassú, inkább megfontolt, átgondolt minden apró kis mozdulatot. Nem kapkodott, nem hebrencskedett, mint mi, többiek. Nem volt ideje hibákat helyrehozni, hát nem hibázott. Úgy játszott, mint ahogyan gyermekek tudnak csak. Ártatlan őszintén, erősen koncentrálva, átszellemülten, transzban.”

A Passióban 460 valahányszor énekelhettem megfeszített teste alatt, és vettem le őt a keresztfáról. És mindannyiszor éreztem, hogy ő elszakadt hitvány valónktól, és gondolkodásra kényszerített, hogy vajon lehet-e, – szabad-e – úgy emberként, mint színészként – ennyire közel kerülni Istenhez. Neki szabad volt. – Már tudjuk, mennyire közel járt akkor… És úgy tartottam őt a karjaimban hosszú-hosszú perceken át – a Pietában -, mint egy tollpihét. Ezt sem tudjuk kőtáblába vésni. De hogy Csaba csodálatos művész volt, hogy köztünk volt, hogy szerettük őt és hogy amíg mi vagyunk ő is ÉL – ez a tábla tanúsítja, amelyet a Maszk Országos Színészegyesület és a II. kerületi Önkormányzat segítségével sikerült állítani.

Köszönet érte! Őrizze Csaba emlékét a tábla, és ha 101 erre járó, sétáló ember közül csak 1 is utána néz, ki is Ivánka Csaba – jót cselekedtünk. Csabikám! Jézuskám! Most lennél 75! – Még fiatal… Isten éltessen emlékeinkben!”

Elhangzott 2023. április 29-én, szombaton délután 3 órakor, a Krecsányi utcában.

Az eseményen megjelentek többek között: Básti Juli, Kubik Anna, Papadimitriu Athina, Császár Angela, Papp Zoltán, Puskás Tamás, Rubold Ödön, Galkó Balázs, Téri Sándor, Kováts Adél, Magyar Fruzsina, Mécs Anna, Lovas Ildikó, Vas-Zoltán Iván, Kovács Éva Rebecca, Dezsényi Péter, Nagy Árpád, Nemessányi Éva, Nemessányi László, Meller András, M. Kiss Katalin, Mayer Mária, Merena Sándor, Lakatos Bétoven Dezső, Hegyesi Csaba, Baráth Árpád, Baráth Árpádné Magdi, Simai Mariann, továbbá családtagjai: Ivánka Mária, Budinszky András, Lukács Terézia, Lukács László – Bartos Zsóka, Ivánka Zsófia, – Ivánka Vince és Ivánka Éva gyermekeikkel, és még sokan mások…