December 10-én, rá emlékezve, a Marosvásárhelyi Rádió közreműködésével Antoine de Saint Exupery: A kis herceg című előadás hangfelvételét osztotta meg közönségével.

A felvételt a Marosvásárhelyi Rádió honlapján, a következő linken hallgathatják meg: https://www.marosvasarhelyiradio.ro/…/illyes-kinga…/…

Pályatársa, FÁBIÁN ENIKŐ, színésznő – a tanítvány így írt róla:

„Szívesen vettem a felkérést, hogy írjak pár sort Illyés Kingáról. Számomra mindig öröm emlékezni rá, de fájdalom is egyben, amiért ilyen korán el kellett veszítenünk a magyar előadó művészet egyik legnagyobb, mondhatnám kivételes egyéniségét! Útravaló című CD lemezének előszavában Csoóri Sándor „…kicsi,törékeny,  messiás madárnak” nevezi. Én is így emlékszem rá, akiből ugyanakkor óriási erő sugárzott! Ő volt a művészi beszéd tanárunk, de csak  Szentmiklósi Józsefnek és nekem, mert csak kettőnket volt hajlandó elvállalni a hetes létszámú évfolyamból. Valószínű azért, mert nem akarta nagyon szétaprózni magát. Nem tudott fél munkát végezni, teljes lényét, tudását igyekezett átadni.

Maximalista volt, kedvesen szigorú, de végtelenül igényes, teljes-önmagát adta és ugyanezt követelte tőlünk is. Szerettük és féltünk tőle egyszerre. Nem állt tőle távol a diák jó pedagógiai érzékkel történő megszégyenítése sem, ha az véletlenül volt felkészületlen, vagy nem úgy haladt, ahogyan ő elvárta! Emlékszem, egy ilyen eset után József kirohant az órájáról és hosszú percekig hideg víz alá tartotta a fejét, hogy megnyugodjon.

Túlzás nélkül állíthatom, hogy minden tudását latba vetve igyekezett rávezetni arra, hogy édes anyanyelvünket művészi szinten használjuk! A kifejező eszközök gazdag tárházát vonultatta fel a legsötétebb drámaiságtól a humoron át a játszi könnyedségig. Egy-egy vers vagy próza kidolgozása közben észrevétlenül alakult át szigorú tanárból játszótárssá. Megszűnt az idő, mintha megállt volna.

Együtt gondolkoztunk, sírtunk, nevettünk, letapogattuk az emberi lélek összes lehetséges rezdülését, a mélységektől a magasságokig, a legmélyebb hangoktól a legmagasabbakig: a dörmögéstől, mormogástól a középhangon át a sikításig, visításig és hangerőben a suttogástól az ordításig. Nagy hangsúlyt fektetett a szöveghűségre, az írásjelek betartására – hacsak az nem ment a mondanivaló rovására –, a nyelv dallamosságára, a rövid és hosszú magán- és mássalhangzók váltakozására, a hangsúlyozásra, a hanglejtésre, a ritmusváltásokra, az érzelmek sokszínűségére, s arra, hogy mindezek eszközként szolgálják a mondanivaló érthetőségét! Kinga tanított arra is, hogy az írott szöveget – legyen az vers, próza vagy színpadi mű – akkor tudjuk a legjobban előadni, közvetíteni, ha az író, költő szavai segítségével a saját élettapasztalatainkat, érzelmeinket, világról alkotott véleményünket is közölni tudjuk.

Egyszóval ha egyfajta társszerzőjévé válunk a műnek. Ekkor és csak ekkor válik igazán ütőssé, katartikussá az előadásunk, ekkor válunk mi magunk is igazi alkotókká! Hálás vagyok a sorsnak, hogy tanárnőm lehetett!

A tőle kapott, degeszre tömött kincsesláda tartalma egész művészi pályámon útravalóul szolgált! Az idő körei című általa rendezett versműsorommal mutatkoztam be Nagyváradon, 1983-ban pedig első díjat nyertem az egyéni műsorok bákói fesztiválján. 1987-ben bemutattam a második, Áprily Lajos költészetéből összeállított, A kor falára című versműsoromat (ezt már Szentmiklósi rendezésében – Isten nyugtassa őt is!).  Verset azóta is az Ő tanítása alapján mondok.”

Áldott legyen drága tanárnőm, Illyés  Kinga, emléke!   (2015.)

Teljes színházi emlékezet itt érhető el: https://nemzetiszinhaz.ro/inmemoriam/illyes-kinga/