Meczner János Jászai Mari-díjas rendező, érdemes művész, a Budapest Bábszínház korábbi igazgatója fogalmazta meg március 21-én a Bábszínházi Világnap hivatalos üzenetét.

Amikor harminc évvel ezelőtt a Budapest Bábszínház igazgatója lettem, a prózai színház
felől, kívülről érkeztem a bábművészet világába. 

Lenyűgözött a műfaj sokszínűsége, rácsodálkoztam korlátlan lehetőségeire, féktelen
szabadságára, és hamar megértettem, hogy a bábszínház életre szóló élmény, elköteleződés,
felelősség. 

A műfaj új formáinak folyamatos keresése, a kísérletezés, a hagyományok megőrzése és
felfrissítése, a bábművészek új generációinak kinevelése, a más művészeti ágakkal való
összekapaszkodás és együttműködés olyan új utakra vezettek, melyeket prózai színházi
alkotóként talán sohasem tapasztalhattam volna meg.

A műfaj sok csodája közül talán a legnagyobb, hogy minden korosztályt 0-99 évesig
egyformán képes lenyűgözni és megszólítani. Semmi sem hasonlítható ahhoz, ahogy a
legkisebbek kacagnak, izgulnak, lelkesednek egy bábelőadáson: az ő szemükben a fából
faragott, papírból kasírozott vagy textilből megvarrt figura nem csupán él, de létezésének
valódi tétje van. Később a csoda születése válik a legérdekesebbé: hogyan mozdul meg egy
báb, mi a trükkje, honnan jön a fény.

Mozgatók és bábok közös jelenléte, a színház születése
része lesz a hatásnak. A modern színház összes jelentős felfedezése – a brechti V-effekttől a
képzőművészeti absztrakcióig, a stilizált mozgástól a különböző kortárs narratív
megoldásokig – a legtermészetesebb módon van jelen a bábszínházban, bármilyen
korosztályhoz szóljon is az adott előadás. 

Épp ezért a bábművészet a legalkalmasabb arra, hogy kortárs nézőt neveljen: egy bábos
koncepció mögött mindig felfedezhető egy filozófiai sík is, a vizuális absztrakció a
gyönyörködtetés mellett el is gondolkodtat. A bábszínház valódi „Gesamtkunstwerk”, ahol a
képzőművészet, a színészi játék, az irodalom, a mozgásművészet, a zene, a mozgókép
egyenrangúan, egymást erősítve van jelen a készülő műalkotásban. Szintézise mindannak,
amit a különböző művészeti ágak külön-külön tudnak, így a nézőre gyakorolt hatásuk is
megsokszorozódik. 

Ha visszagondolok pályám elmúlt harminc évére, elsősorban hálát érzek. Hálás vagyok, hogy
a bábszínház az életem és a színházi gondolkodásom elidegeníthetetlen részévé vált.

Szerencsések azok az alkotók, akik már ifjúkorukban rátaláltak a műfajra, hiszen a bábszínház
lehetőségei kimeríthetetlenek: a folyamatos változás, megújulás frissen és fiatalon tartja ezt a
színházi formát, amely egyidős az emberi kultúrával.

Örömteli alkotást, felszabadult kísérletezést, izgalmas új utakat kívánok minden bábszínházi
alkotónak és nézőnek a Bábszínház Világnapján!

Meczner János – 2024. március 21.