„A besúgók nem hallgattak le, nem követtek” – Veiszer Alinda A besúgóról kérdezte Hodosán Rózát és Rainer M. Jánost
2022. május 8., vasárnap 09:56
Egy játékfimtől nem elvárható, hogy visszaadja pontosan azt, ami történt, az azonban igen, hogy legalább olyan eseményeket mutasson be, amik megtörténhettek volna – mondja Hodosán Róza szociológus, a 1980-as évek demokratikus ellenzékének meghatározó alakja. Veiszer Alinda eheti vendége Hodosán Róza és Rainer M. János voltak.
Jók a díszletek és a jelmezek – a történelmi hitelesség szempontjából mindössze ennyit lehet A besúgó című, az HBO-n futó magyar sorozat javára írni, hangzott el Veiszer Alinda online műsorának eheti epizódjában, melynek vendégei Hodosán Róza szociológus, és Rainer M. János történész voltak – írja a Telex.
A besúgóban minden olyan, ami nem történhetett meg – mondja Hodosán.
Az ellenzéknek például nem volt mozgalmi jellege és soha nem volt „bulizó, vezérekből álló, KISZ-esekkel bratyizó” társaság. Az állambiztonság pedig nem zsarolt embereket a beteg testvérük gyógyszereivel. Hodosán a saját példáját említi: asztmában szenvedett, és a legdrágább angol gyógyszert kapta, annak ellenére, hogy köztudottan ellenzéki volt.
Rainer M. János többek között elmondja, hogy a valódi besúgók arról írtak jelentéseket, vagy adtak szóbeli tájékoztatást, amit a hétköznapi életük során tapasztaltak, de nem végeztek megfigyeléseket, nem bujkáltak bokrokban, nem vettek magnóra beszélgetéseket, ez a profik feladata volt.
Bár sokakat zsarolt meg az állambiztonság, a valódi besúgók jelentős részét nem így, hanem meggyőzéssel szervezték be és mindig lehetett nemet is mondani.
Rainer azt állítja, a zsarolás, a presszió alapján történt beszervezés alapja általában egy vétség, egy konkrét cselekmény volt. Mondjuk közlekedési balesetet okozott valaki, üzemi lopáson értek egy ott dolgozó embert. Ilyenkor azt mondták neki, hogy „Nézze, itt megütheti nagyon a bokáját, ha meg tudunk egyezni itt valamiben, akkor tehetünk valamit azért, hogy ezt megússza.” Egyébként is, a zsarolás alapján történő beszervezés, amennyire Rainer a saját kutatásai alapján fel tudta mérni, csupán kisebbsége volt a hálózati személyeknek, a többieket inkább meggyőzték. Amennyiben viszont történt zsarolás, arra lehetett nemet mondani. Rainer ezt egy Egyiptomba készülő mérnök példájával illusztrálta, akit megfenyegettek, ha nem jelent a vele utazó magyarokról, akkor „lehet, hogy nem fog tudni elutazni a következő repülővel.” A mérnök nemet mondott, és mégis engedték elutazni.
Az ellenzéki tevékenység bemutatásában is komoly hiányosságokat találtak. Hodosán szerint ők nem „papoltak a demokráciáról”, mint annál a röplapnál, amin annyi állt, hogy legyen demokrácia. Ilyeneket ugyanis nem kellett mondani, mindenki tudta, hogy ezt szeretnék: az ellenzék ennél mélyebb szintű értelmiségi munkát csinált, elemzett, és stratégiát alkotott. Tehát az olyan típusú akciók, mint amik a sorozatban vannak, hogy arról vitatkoznak a KISZ-esekkel, hogy mi a szocializmus értéke, vagy amikor a főszereplő előadásokat tart a demokráciáról, az szerinte „vicc kategória”.
Ha kíváncsi a teljes beszélgetésre, és arra, hogy a Veiszer Alinda vendégei szerint mennyire veszélyes egy ilyen sorozat vagy film a történelmi emlékezetre, ide kattintva, előfizetésért cserébe nézheti meg a műsort.