110 éve ezen a napon hunyt el Henrik Ibsen, norvég drámaíró, a Vadkacsa és a Nóra szerzője. Munkássága nemcsak szűkebb környezetében meghatározó, hanem az európai irodalom történetében is nagy a jelentőséggel bír.
Henrik Ibsen norvég író, költő, a modern drámatörténet egyik meghatározó egyénisége 193 éve, 1828. március 20-án született.
Leghíresebb alkotásai között szerepel a Peer Gynt, A vadkacsa és a Babaház is, amelyet Magyarországon leginkább Nóra címen ismert a közönség.
Gyermekévei nélkülözéssel teltek, 15 éves korában kenyérkereset után kellett néznie. 1844-ben gyógyszerészsegédnek állt Grimstadtban, de festő vagy orvos szeretett volna lenni.
Ifjú éveinek meghatározója volt a magány és az emberkerülő életmód, húszévesen kezdett foglalkozni az irodalommal. Első kísérletei még a grimstadti időkben születtek, akkor még főképp gúnyverseket írt a városka pöffeszkedő és jómódú polgárairól, melyeket rajzaival is illusztrált.
Az 1848-as szabadságmozgalmakat jogosnak és szükségszerűnek tartotta, egy verssel a magyar szabadságharcról is megemlékezett (címe: Magyarország 1849).
„Ó, ha késő nemzedékek támadnak s ledől az oszlop,
trónok inganak, zuhannak zsarnokok, silány poroszlók,
a magyar név büszke név lesz és a hadba indulónak,
a vitéz, merész seregnek úgy zeng, mint győzelmi szózat” – áll a versben, amelyet Kosztolányi Dezső fordított magyarra.
1850-ben született első drámája, a Catilina. Mivel darabját nem sikerült színpadra állítania, a fővárosba, Krisztiániába (a mai Osló) költözött. Barátaival 48-as szellemű ellenzéki lapot alapítottak (Illustreter Nyhedsblad). Itt jelentek meg Ibsen versei és drámái, itt publikálta először a modern színházról vallott nézeteit. 1850-ben itt mutatták be a Hősök siralma című verses történelmi drámáját. 1851-ben a Norvég Nemzeti Színházhoz hívták.
1851 és 1857 között a bergeni színházrendezője, dramaturgja és házi szerzője volt. Első drámaírói korszakának munkái főképp a norvég történelmi múltból és mondavilágból táplálkoznak. 1852-ben tanulmányutat tett Koppenhágában és Drezdában. 1855-ben mutatták be Östraati Inger asszony című drámáját. A következő évben készült el A solhaugi ünnep.
1858-ban megnősült. Később újra Krisztiániába költözött, mert elfogadta az itt alakuló Norvég Színház művészeti vezetői állását. Csekély fizetése és a rendszertelen folyósítás jelentős adósságot halmozott fel. A színház 1862-ben csődbe is ment, így Ibsen pénz és állás nélkül maradt feleségével és kisfiával. Ebben az évben készült el A szerelem komédiája című műve. Az anyagi nehézségek ellenére ezek az évek művészileg jelentős helyet foglalnak el életében.
Jellemző, hogy a Hősök Helgelandon című darabját a Krisztiániai Színház ugyan elfogadta, de sohasem tűzte műsorára. Ibsen ebben a norvég irodalom háttérbe szorításának szándékát látta.
Ibsen 1865-ben otthagyta Norvégiát, és Rómába utazott, ahol 1866-ban megszületett első nagy darabja, a Brand.
A nagy sikertől fellelkesülve, Ibsen 1867-ben újabb verses drámát írt, a szintén világhírűvé lett Peer Gyntöt. 1873-ban írta utolsó nagy messianiszikus alapállású művét, a tízfelvonásos A császár és galileait (Kejser og Galilæer), Flavius Iulianus római császár életéről, amelyet főművének tartott. Ezután realisztikus környezetbe helyezett, prózában írt, társadalmi kérdéseket is feszegető darabokat írt: A társadalom támaszai (Samfundets stötter, 1877), Babaház (Nóra címen is ismert, eredeti: Et dukkehjem, 1879), Kísértetek (Gengangere, 1881).
A Kísértetek fogadtatásán felbőszülve írta meg A hazaárulót (En folkefiende, 1882) amelyben az erősen önéletrajzi ihletésű főhős mellett állt ki; ennek a darabnak részben „ellenpontozása” a Vadkacsa (Vildanden, 1884), amelyben a szintén rá hasonlító Gregerset kegyetlenül kigúnyolta. Ibsen természetének egyébként is jellemzője volt az efféle kettősség: többnyire „megbüntette” önmagát a kilengésekért. A Vadkacsa a kései önéletrajzi ihletésű művek közül az első, amelyet a Rosmersholm (1886), A sellő (Fruen fra havet, 1888) és a Hedda Gabler (1890) követett.
1899-ben úgy érezte, hogy amit drámában el akart mondani, elmondta. Elbeszélő költeményeket akart írni. A századfordulón agyvérzést kapott, de csak a lábai bénultak meg. Most már otthon élt. Tolókocsiban sétáltatták. Még volt öt éve, írt néhány elbeszélő költeményt. Megérte, hogy Norvégia végre elszakadhatott Svédországtól. A felszabadult haza első külügyminisztere az ő fia volt.
Ekkor már osztatlanul ünnepelt költő otthon, író a nagyvilágban. 1906-ban, 78 éves korában halt meg. Norvég irodalomról a XIX. századig szinte nem is lehet beszélni, ezért is különleges Henrik Ibsen alkotói munkássága, már a kortársai is a modern polgári dráma megújítóját látták benne.
Azt vallotta: „Költeni annyi, mint ítélőszéket tartani önmagunk fölött.”
A XIX. század népszerű szalondrámája helyett a klasszikus nagy drámai korszakok erényeit hozta vissza darabjaiba.
A VisitOSLO 2020 novemberében bejelentette az új „Oslo Spex” nevű applikáció létrehozását, amely lehetővé teszi a látogatók számára, hogy Henrik Ibsenhez „csatlakozzanak” egy városnézés során.
Az OsloSpex Ibsen életéről, művészetéről és Oslóval való kapcsolatáról szóló történeteket oszt meg a látogatókkal, akik felfedezhetik az íróhoz kapcsolódó fontos helyszíneket.
Az alkalmazást a VisitOSLO, a norvég Haptiq AS technológiai vállalat és Kåre Conradi színész által alapított The Norwegian Ibsen Company együttműködésével fejlesztették ki.
Conradi megjegyezte: „Fontos volt számunkra, hogy hűek legyünk Ibsenhez. Ez kihívást jelentett számunkra, hiszen az íróról nem készültek hangfelvételek vagy klipek. Az applikációhoz a fennmaradt fotók, rajzok, festmények és a róla szóló írások adtak ihletet.”
A híres drámaírót Jan Sælid norvég színész „közvetíti” az alkalmazásban.
Forrás: Cultura.hu, MTI, Színház Online, konyvtar.veresegyhaz.hu