„A fontos tárgyaknak lelkük van” – Bóné József, a Radnóti volt főkellékese válaszolt
2021. május 18., kedd 06:34
Bóné József több mint negyven évig volt a Radnóti Színház főkellékese. Tavaly ugyan nyugdíjba ment, de továbbra is a teátrum kötelékében marad. Azt vallja: a színészeket mindenben segíteni kell, és nem ismer lehetetlent. A Kultúra.hu kérdezte.
A teljes interjút ITT olvashatják.
Bóné József ipari tanulóként érettségizett Budapesten. Épületasztalosként helyezkedett el, de hamar megunta azt az életvitelt: „1976. augusztus 15-én épp a Radnóti előttsétáltam, és megláttam az intézmény ablakáraragasztott felhívást, hogy díszítőt keresnek. Több sem kellett: becsöngettem, bementem, jelentkeztem az állásra, és felvettek. Másnap felmondtam az addigi munkahelyemen. Nehezen, de elengedtek, én pedig díszítőből két hét alatt kellékes lettem. Az akkori kellékeslány terhes lett, az ő helyére kerültem. Nagyon örültem, mert az apróbb tárgyak jobban érdekeltek, mint a nagy díszletek.”
Bóné József arról is mesélt, hogyan szerzi be a kellékeket: „A legtöbb színház a régiségboltokat vagy a használt tárgyakat hirdető oldalakat keresi fel, én nem szeretem ezt a módszert. Egyrészt mert drágább, másrészt mert jobban szeretek kisebb használtcikk-üzletekbe vagy piacokra menni. Emellett fontos, hogy mielőtt megveszem, meg tudjam érinteni az adott tárgyat vagy ha van idő, akár többször is visszamenni. Valló Péter (a Radnóti jelenlegi főrendezője – a szerk.) egyszer megkért, hogy szerezzek be néhány piknikkosarat. Elmentem egy 90 éves kosárfonó bácsihoz, aki a Péterfy-kórházzal szemben, egy pincehelyiségben dolgozott. Megengedte, hogy ott maradjak mellette, és csendben nézzem, miközben dolgozik. Így ha az egyik kosár véletlenül megsérül, akkor sincs baj, mert tíz perc alatt meg tudom javítani.”
Bóné József szerint a fontos tárgyaknak lelkük van. Azt is elárulta: „Vannak bolondos szokásaim. Megesett, hogy 12 óra lógott a karomon, mert minden eshetőségre fel kellett készülnöm. Nem tudtam, hogy a jelmeztervező mikor fogja azt mondani: „Jóska, jó lenne, ha Pistának adnál egy kék számlapos órát!” A kellékes, mint minden ember, aki a színházbakeveredik, bármikor feláldozza magát az ügyért. Például ha a rendező megkér, bármikor képes vagyok bemenni dolgozni, akárcsak a színészek.”
A kellékes című monodráma Kern András főszereplésével hosszú évekig futott a Vígszínház és az Orlai Produkciós iroda közös előadásában. A kérdésre, látta-e, Bóné József elmondta: „Igen, tökéletes alakítás volt. Hozzáteszem: András egy az egyben engem formált meg. Lehet, hogy tudat alatt már korábban is készült erre a szerepre, ugyanis észrevettem, hogy a darabot megelőző években folyton figyelte, mit és hogyan csinálok. Volt, amikor kanalat fényesítettem, majd megnéztem magamat benne. De olykor, ha jólesett, szavaltam vagy énekeltem, és ő ezt mind elleste. A premieren az első sorban ültem. Amikor Andrást visszatapsolták, a színpadon állva rám mutatott. Nagy boldogság öntött el.”