A mára íróként és filmesként is csaknem elfeledett Thurzó Gábort vonzották a kényes témák és tabuk. A melegség témáját a magyar szépirodalomban elsőként tárgyaló regényét, A hal és a hálót Zsótér Sándor állította színpadra a Trafóban.

Fotó: Kőrösi László

Thurzó Gábor (eredeti nevén Rutterschmidt Károly) a Belváros szívében született, gyermekkorát édesanyja mellett töltötte, aki a regényei egyik központi alakjává vált. Életét meghatározta az „apahiány”, ami irodalmi munkásságára is nagy hatást gyakorolt, különösen családregényeire, mint az „Előjáték” és „Az adósság” – ezekben a művekben a hagyományos életformák felbomlását ábrázolta. Fontos művei közé tartozik a „Nappalok és éjszakák” is, a homoszexuális kapcsolatokat nyíltan bemutató regény.

Az 1930-as évek végén dolgozott az Élet folyóiratnál, ahol fiatal tehetségeket támogatott, köztük Pilinszky Jánost. A háború után részt vett a Vigilia és az Ezüstkor újjászületésében, a neokatolikus irodalmi irányzat képviselőjének tartották, noha inkább Kosztolányi és Márai hagyományát folytatta. Tematikáját a hétköznapi élet apró részletei, karaktereinek, érzelmeinek megragadása jellemezte, míg narrációmódját az első személyű elbeszélés dominálta.

Dramaturgiai tevékenysége szintén jelentős volt, különösen a Művész Színházban. Írásművészetét gyakran indulat vezérelte, nagy hatású elbeszéléseket, mint „Bárány az akolban” és „Az oroszlán torka”, a középosztály kritikájával szőtte át. E művekben a bűn és bocsánat, a kételkedés és az erkölcsi felelősség kérdései álltak középpontban.

’67-es „A szent” című regényével a bűn és feloldozás kapcsolatát firtatta, míg az ’80-as években a halál, elmúlás és az élet értelme foglalkoztatta. Utolsó munkái közé tartoznak az élet múlandóságát tükröző történetek, mint a „Rapid necrosis” és „Bettina von Arnim látogatása Louis van Beethoven betegágyánál”. Összességében Thurzó Gábor életműve emberi sorsok mély és ironikus ábrázolásán alapul, amelyben a hit, a múlt és a szubjektív tapasztalat egyaránt hangsúlyt kapott.

A Trafóban bemutatott A hal és a háló kapcsán a rendező, Zsótér Sándor úgy fogalmazott:

„Trafó és Thurzó. Távolabb semmi nincs egymástól. 1935. a regény ideje, Nappalok és éjszakák címmel. Konsztantyin Szimonov hasonló címűje miatt lecseréli a címet. Joggal. A sztálingrádi csata és Thurzó, született Rutterschmidt túl messze van. Avagy mégse. Háború ez is, az is. Kis túlzással. Thurzó soproni kulőr lokállal díszített 43’-as regénye, egy tanár, egy színész, egy berlini nő szerelem alatti/fölötti melodrámája nem is áll olyan távol egy Fassbinder film kulőrjétől. Két fiú/fér/fiú és egy idős nő kifundálhatatlan hálója. Halak és hálók. És halászok. A díszlet Sopron. Zárt városka. Iskola. Színház. Garniszálló.

A kérdés : miért? Miért választom ezt a regényt színháznak?

Van még egy Nappalok és éjszakák. Csehov Sirály című darabjában, Trigorin kötetének címe. Ebből üzen egy sort Nyina a beérkezett írónak: „Ha egyszer szükséged lesz az életemre, akkor gyere és vidd.” Nos, ez érdekel. A szükség. Az élet. A ’vidd’. A felszólítás. Mi van, ha nem ajánljuk fel az életünket, de elviszik? Mi van, ha felajánljuk, de nem élnek vele? Mi van, ha elvisszük a magunkét a másik elől? Értik? Egy egyszerűnek ’látszó’ melodráma. Gyere velem horgászni, mondja a halász a kukacnak! Mi sül ki ebből? Kisülés. A színészi elektromosság a tárgya a vágynak” – nyilatkozta a produkció kapcsán a rendező.

A darabról a HVG-ben írt Horeczky Krisztina:

„(…) 80 éve, 1944-ben jelentette meg a Révai Kiadó a Nyugat utolsó, harmadik generációjához tartozó irodalmár 1943-ban írt, Nappalok és éjszakák című könyvét, melyet a homoszexualitás témájával foglalkozó első magyar szépirodalmi műnek is tartanak. A hazai LMBTQ+ irodalom történetében megelőzi Guthi (vagy: Gúthi) Soma ügyvéd, író 1908-as krimije, a Homosexuális szerelem – Tuzár detektív naplója, és Kaffka Margit leszbikus tartalmú regénye, az 1917-es Hangyaboly. Thurzó az 1945 előtti munkáiból ezt a könyvét vélte megmentésre érdemes, „első igazán saját” regényének. Mivel eredeti címe megegyezik Konsztantyin Szimonov ugyanakkor kiadott művével, a Magvető Könyvkiadó A hal és a háló címen publikálta a kötetet 1970-ben.

Ez metaforikus utalás lehet Thurzó felfedezettje és mentoráltja, Pilinszky János Hal a hálóban című korai versére, amely először a Vigiliában jelent meg 1942-ben. A mára szinte elfeledett széppróza- és színműíró, műfordító, forgatókönyvíró-dramaturg regényét Zsótér Sándor adaptálta színpadra, társszerzőként is. A hal és a háló premierjét szeptemberben tartották a Trafóban.

(…) Színházi dramaturgként, színműíróként ifjúkori barátja, Várkonyi Zoltán segítette lehetőségekhez. Az általa vezetett Művész Színház dramaturgja volt 1945-től 1949-ig. A Vígszínház Várkonyi-korszakában Horvai István állította színre a Záróra, továbbá A szégyen című regényéből készült a Hátsó ajtó és A szentből írt Az ördög ügyvédje című darabját.

Az 1935-ben játszódó A hal és a háló elbeszélője, a huszonhét éves Dauner József a soproni Frankenburg Adolf Gimnáziumban segédtanárként oktat természetrajzot. Októberben főleg operetteket játszó színtársulat érkezik a városba, húzóneve a huszonhat éves bonviván Várnagy Kálmán. A közel egy évet átfogó történet a két férfi között kialakult, tagadott és vállalt vonzalmat, kisiklott kapcsolatot meséli el, szemérmes szexualitással.”

A sokrétegű regény a felszínen melodráma. A művet a végletekig lecsupaszító, és azt a camp-esztétika nyelvére átültető Zsótér Sándor négyszereplős darabja ez utóbbi tankönyvszerű példája. Mindannak a vegytiszta, stilizált sűrítménye, amit a rendező a hazai színházi életben a legrégebben és a leghívebben képvisel, és amit Susan Sontag rögzített elsőként az 1964-es, A campről című esszéjében. Legfőképpen tehát a camp metaforájának is nevezett „életszínház” – fizikai színházi epizódokkal, a Giselle romantikus balett őrülési jelenetének kortárstánc-változatával, a Fehér László (Dauner József) által előadott, Nappalok és éjszakák című, 1967-es Ambrus Kyri-táncdallal. Az első megjelenésükkor ugyanolyan ruhát viselő Fehér László és Major Erik (Várnagy Kálmán) ránézésre olyanok, akár a decens ikrek. Aztán megmutatják, hogy különbözőbbek nem is lehetnének: a reflektív, történetmesélő tanár kényszeres (ön)elemzéssel leplezi a félelmét és az önutálatát, a léha, infantilis színésznek a rutinos csábítása is kong az ürességtől. Ladányi Andrea játssza Frieda Lemkent. Démoni, titkokat rejtő alakja erősen emlékeztet a táncművész-koreográfus, színész által 2008-ban pompásan megformált, bosszúszomjas Claire Zachanassianra a Zsótér-féle Az öreg hölgy látogatásából. Aranyflitteres fekete estélyijében sellő a pontyok között. A This Bitter Earth című dzsesszklasszikust is remekül eléneklő Nagy-Bakonyi Boglárka kiváló Pepiként és Ottiként” – írja Horeczky Krisztina.

Dauner József: Fehér László, Frieda Lemken: Ladányi Andrea, Várnagy Kálmán: Major Erik, Romváry Pepi, Hubmeyer Otti: Nagy-Bakonyi Boglárka

Rendező: Zsótér Sándor

Világítás: Marton János, Díszlettervező: Ambrus Mária, Jelmeztervező: Benedek Mária, Dramaturg: Ungár Júlia, Produkciós vezető: Vajdai Veronika