A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház A három nővér előadásáról Bálint Zsófi írt beszámolót a thealter blogjára.
Bálint Zsófi: Élni kell… majd egyszer
A színpadon félhomály. Három teázgató alak tűnik fel. A három nővér. Vagyis nem egészen… Három férfi üldögél kényelmesen függőszékekben. Beszélgetnek, miközben kézről kézre jár a konyak, a pezsgő és a cigi.
A Kosztolányi Dezső Színház a csehovi világ kortárs változatát álmodta színpadra Puskás Zoltán rendezésében, megmutatva, hogy az elvágyódás és a cselekvésképtelenség érzése nemtől, szexualitástól, kortól független.
A darab izgalmas összemosása a dráma által megjelenített világ problémáinak és a jelen emberét foglalkoztató kérdéseknek. Ezt az összemosást tükrözi a színpadkép is: kucsmás, csipkével díszített öltönyös férfiak egy fehér kaviccsal felszórt, lakberendezési magazin képeit idéző kertben üldögélnek.
A látszólag idilli hely börtön a három nővér/fivér számára: felszínes, üres és jellegtelen, amiből képtelenek kitörni. Bujkálásuk és halogatásuk színhelye, nehézségeik és cselekvésképtelenségük hallgatója.
A legfiatalabb, egyben legnaivabb fivér műkörmös tanfolyamra készül és nemváltó műtéten gondolkodik. A legidősebb, egyben legkiábrándultabb testvér homoszexualitásának felvállalásán lamentál.
A bujkálás, önmagunk vállalásának vágya és elérhetetlenségének fájdalma keveredik a tesze-tosza cselekvésképtelenségbe és a szórakoztató Pató Pál uras tervezésekbe. Ezt meg ezt kéne csinálni, majd egyszer…
Bár az előadás komoly, a 2021-es Magyarországon különös jelentőséggel bíró kérdéseket feszeget, mindezt rendkívül humorosan, magával ragadóan teszi. Az egzisztenciális válság kétségbeesése és a drámára jellemző csehovi filozófia a részegség állapota felé erősen haladó társalgáson keresztül jelenik meg. És ebbe belefér annak hosszas taglalása, miért nem lesz kutyája a három nővérnek, vagy hogy a mesteremberek miért kérnek olyan sok pénzt.
A téma és a hangvétel váltakozása magával sodorja a nézőt, szinte csak a tapsnál térünk magunkhoz azzal az érzéssel, hogy igazából órákig hallgatnánk még a három férfi egyszerre szánalmat és részvétet ébresztő szerencsétlenkedését.
(Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka: A három nővér)
Fotó: thealterphoto2021