Lengyel Tamás közösségi oldalán publikált bejegyzésében ír az idei évről, annak történéseiről és arról milyen tanulságokat lehet a jelenlegi helyzetből levonni.
Szar, nehéz év ez. Én szerencsés vagyok, mert biztosan tudom, hogy decembertől új élet kezdődik. Egy izgalmasabb, kihívásokkal teli, reményeim szerint sokkal boldogabb.
De mi van azokkal, akiknek bizonytalan a jövője, akik nem bízhatnak hasonló fordulatban, miközben nem tettek mást, mint az alapvető jogaikhoz ragaszkodtak?
Mi lesz velük? És mi lesz velünk?
Hogy nézünk majd tükörbe, ha rezignáltan elfogadjuk, hogy a minket érintő kérdésekbe nincs többé beleszólásunk?
Mi történik ilyenkor az ember tudatával, lelekével?
Mi lesz velem, ha tudom, hogy morális értékrendem ellenére hoztam meg döntéseket? Hogy kezeli majd ezt az agyam? Minden helyzetben rámutat, mi lett volna a helyes döntés, vagy felépül egy hamis, magyarázatokkal teli igazság, s majd azzal nyugtatom magam, hogy ez volt a legjobb, a további életemet, karrieremet érintő, egyetlen felelős döntés.
Fogom-e tudni eközben, hogy ez nem igaz, vagy akkor már könnyebb lesz, mert testem, lelkem nem figyelmeztet többé?
Az elfogadás megsemmisülés? Ha átdom magam ennek, a személyiségemet is átadom?
Ezek után lehetek még önmagam? Én leszek-e én? Vagy az már egy másik ember, másik identitás. Másik Lengyel Tamás?
Ugyanis hazudnék, ha azt mondanam, rendben van, ami a CEUval, az akadémiával, közalkalmazottakkal, és az oktatással történt…..
Hazudnék, ha azt mondanam, rendben van az SZFE ügy, a nem párbszéd, hanem megfélemlítés alapú átalakítás, az autonómia lenullázása normális.
Hazudnék, ha azt mondanam, rendben van, hogy a HÖK elnöke ellen birtoksértő magatartás miatt eljárást indítanak, és hogy O.K. a kormányrendelet, amely megsemmísítheti az egyetemisták félévét, miközben zajlik az oktatás.
Ha vállalom a véleményem, az egzisztenciámat és a jövőmet kockáztatom.
Ha nem vállalom a véleményem, a jövőmet kockáztatom és hazudok.
A hazugság méreg, először a tudatot, majd a testet mérgezi. És én élni akarok. Főként most.
LENGYEL TAMÁS