A Thealteren vendészerepelt a Freeszfe Egyesület és a Trafó Kortárs Művészetek Háza előadása, a Thomas Bernhard műve alapján készült Irtás. Erről írt beszámolót a fesztivál blogján Szabó Réka Dorottya.

Vihar előtti időjárás, mérsékelt és kellemes szél fogad a Zsinakertben, majd kisvártva az időhöz tökéletesen illeszkedő őrület is megkezdődik: a régi templom ajtaján át fenszi, fekete ruházatot viselő színészek hozzák a koporsót. Egy bizonyos Joanáét, aki bár szeretett volna, de soha nem lett színésznő, és mi most az ő  temetésén vagyunk. Vagy mégsem?

Annyi biztos, hogy jó helyen vagyunk, in medias res belecsöppentünk a bernhardi univerzumba, az ismétlések és a végeláthatatlan, értelmüket vesztett mondatok világába, kiüresedett és megkeseredett értelmiségi- és művészszerepek közé, és épp az Auersberger-házaspárhoz tartunk úgynevezett művészvacsorára a Genzgasséra, ahol egyébként mindent és mindenkit teljes szívünkből gyűlölünk.

Bagossy Bálint rendezésében és Réder Ferenc dramaturg közreműködésével hét kiváló színész (Forrai Áron, Gálhidy Gizella, Jakab Balázs, Regős Simon, Pigler Emília, Tarjányi Liza, Zsótér Sándor) tolmácsolja három órában azt, amit a szerző maga sem tud elégszer hangsúlyozni: Bécs városa kiöli a művészetet az emberből, sznobokat és alkoholistákat termel, a Burgtheater és a salzburgi Mozarteum pedig az irtás intézményeivé avanzsálódtak.

Ennek bizonyítéka látványosan visszaköszön a színpadon: a játszók végig szinte fürdenek a fűrészporban, a valós művészet egykori erdejének siralmas maradványaiban.

Azzal, ahogyan a szerző lefesti az osztrák fővárost, igazán nem nehéz azonosulnia a magyar nézőnek – és erre az alkotók természetesen rá is játszanak.

Így jutunk el oda, hogy cirka negyven percen keresztül azt hallgatjuk, ahogyan Zsótér Sándor Nemecsekről mint álomszerepről, mint legnehezebb és legnagyobb szerepről áradozik. Meg arról, hogy mekkora szerencse, hogy Ibsen helyett végül Molnár Ferencet tűz műsorra a Burg.

Remek (vagy mondjam azt, hogy haláli?) humorú alkotók találkoztak össze, és megértettek mindent, amit az omnikritikus Bernhard mondott egyszer.

Freeszfe Egyesület – Trafó Kortárs Művészetek Háza: Thomas Bernhard: Irtás)

Fotó: thealterphoto2024