A Katona József Színház sikeressége nem csupán a negyven éve tartó magas művészi színvonalú munkának, hanem a kiemelkedő marketing- és PR-tevékenységnek is köszönhető. Az elmúlt években a kulturális intézményeknek egyre nagyobb kihívást jelentett a közönség elérése, megszólítása, de a Katona kiválóan állta a sarat. Ez Kazimir Annamari kommunikációs referens és Horváth Máté marketingvezető céltudatos és kreatív munkáját is dicséri. Az Art Is Business szólította meg a szakembereket. Erre a beszélgetésre hívjuk fel a figyelmet.

Mindketten dupla csavarral és a jelenlegi munkakörüket tekintve teljesen kezdőként érkeztek a Katonába, a zenei, újságírói, illetve a mérnöki pályáról. Milyen út vezetett az ország egyik legjobb színházába?

Kazimir Annamari: Elvégeztem a Bartók Konzit szolfézs–zeneelmélet–zongora–karvezető szakon, de időközben kiderült, hogy a zenei pálya inkább a szüleim álma volt, nem az enyém. Az újságírás felé kanyarodtam, a MÚOSZ-ban tanultam, majd jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetem televíziós műsorvezetői, rendezői szakára, ahol Vitray Tamás és Horváth Ádám osztályában végeztem. Tíz évig voltam videós újságíró hírportáloknál. Nem gondolkodtam pályamódosításon. Veiszer Alindának volt egy beszélgetős sorozata a Katona Kamrájában, és a férje, László Pali – akivel akkor kollégák voltunk a 24.hu-nál – felkért, hogy csináljak a beszélgetésekhez videókat. Talán egy évad után egyszer csak csörgött a telefonom, az akkori adminisztratív igazgató, Mattyasovszky-Zsolnay Bence hívott, és kérte, hogy menjek be beszélgetni. Gondoltam, valamit biztosan elszúrhattam, úgyhogy nyilván nem kell többet Alindának forgatnom. Ezzel szemben, legnagyobb meglepetésemre Bence Máté Gábor kérdését tolmácsolta, miszerint lennék-e a színház PR-osa. Nagyjából sokkot kaptam. Azonnal rávágtam, persze, hogy lennék, oké, majd megkérdeztem: de mit is csinál tulajdonképpen egy PR-os? Bence azt válaszolta, hogy Gáborral úgy gondolják, semmi olyat, amit én ne tudnék megoldani. Voltak kétségeim, de a tizenegyedik évadom végén talán már kimondhatom: szerencsére igazuk lett.

Mivel tudták meggyőzni, hogy tíz év sikeres újságírói pálya után átálljon a másik oldalra?

K. A.: Az elköteleződésem abszolút a Katonának szólt. Számomra a mai napig csoda, hogy ide tartozhatok. Nem PR-osként tekintek magamra, hanem a Katona József Színház csapattagjaként – aki PR-os. Az elején még szorongtam, hogyan fogok megfelelni az általam nagyjából istenként tisztelt művészeknek, akiket akkor már hosszú évek óta rajongó nézőként csodáltam a színpadon, de végül hamar befogadtak. Nagyon megbecsülöm, hogy itt lehetek. Sokszor eszembe jut, hogy Máté Gábornak nem csak egy-egy darab vonatkozásában van jó szeme a szereposztáshoz, hanem a munkatársak kiválasztásakor is.

Horváth Máté: Én is Máté Gábornak köszönhetem a bizalmat. Elképesztő nyitottságra vall, hogy egy kemény, háromkörös felvételi után nem egy rutinos kollégát választott marketingvezetőnek, hanem egy kezdőt, aki ráadásul teljesen más közegből érkezett. Végzettségem szerint településmérnök vagyok. Az egyetem alatt ugyan végeztem kommunikációs feladatokat szakmai szervezeteknél, írtam az Építészfórumnak meg az Octogon magazinnak is, de a színházi közeg addig ismeretlen volt. Annamarival ellentétben én nem szorongtam a kezdésnél, pedig Ascher Tamás és Máté Gábor is bent ül a felvételimen. Talán pont ezt a külső szemlélődést és az ebből fakadó új impulzusokat várták el tőlem.

Ha a közönséget megkérdeznénk, hogy mi a Katona legnagyobb értéke, biztosan azt a választ kapnánk, hogy az előadások és a művészeti munka. A PR- és a marketingvezető szerint mi a legnagyobb értéke?

H. M.: Maga a brand, ami persze a magas művészi színvonalnak is köszönhető. Ha egy előadás művészi értelemben nem sikerül a legjobban, a brand akkor is képes elvinni. Tulajdonképpen a brandépítés hosszú és költséges munkája is a művészi munkát támogatja.

K. A.: Az utóbbi években a színházi világ folyamatosan kapta az ütéseket: a Covid a bezárásokkal, a színházi botrányok, a színházi törvény, az SZFE ügye, a rezsiválság és most a szomszédos háború. Jogos félelmek voltak, hogy vajon a nézők visszatérnek-e, hogy tudnak-e jegyet vásárolni, hogy be kell-e újra zárni. Ezek a félelmek nálunk végül nem igazolódtak be, ami valóban az erős brandnek is köszönhető. És ezt a roppant kemény időszakot nemcsak túléltük, hanem erősebben jöttünk ki belőle, amire a színház összes munkatársa büszke lehet. Csatlakoznék a kérdésben említett közönség véleményéhez: igen, a Katona legnagyobb erőssége szerintem is a művészi munka minősége és a kollégák elhivatottsága, teherbírása.

H. M.: Nekem tulajdonképpen ez az első normálisnak mondható évadom. Eddig mindig valamilyen válság kihívásaival kellett megküzdeni. Idén az arculatváltásra és a negyvenedik évad megünneplésére tudunk koncentrálni.