Selmeczi György zeneszerző, karmester, rendező új kötete nyomon követi azt a sokszínű művészeti pályát, melyet a szerző az elmúlt harminc év alatt a Kolozsvári Magyar Operánál bejárt.
A kötet 30 előadás tükrében reflektál arra a művészeti szemléletre, amelyet ő képvisel és az általa rendezett, vezényelt, létrehozott előadásokban meg is mutat.
“Selmeczi György Kolozsváron jeles mesterek irányításával kezdte, majd Budapesten és Párizsban nem kevésbé neves személyiségek mellett folytatta a tanulmányait. Magyarországi színházak zeneigazgatója, kortárs műhelyek és művészeti események szervezője, a Budapesti Kamaraopera alapítója volt, vagyis olyasvalaki, aki valóságosan és szellemileg is szüntelenül úton van” – fogalmazott a Kultúra.hu.
Selmeczi György a novemberi könyvbemutatón hangsúlyozta, hogy a Kolozsvári Magyar Opera különleges, európai értelemben is kiemelkedő társulat, amelyet meghatároz a művek iránti szenvedély, az alázat, amellyel az alkotásokhoz közelednek tagjai, illetve a törekvés, hogy a művek mély rétegeit feltárva, örömöt szerezzenek a közönségnek.
„A művészembert – különösen a színpad- és a zeneművészt – a közönség kíváncsisága élteti. Én ezt a kíváncsiságot köszönöm mindnyájuknak harminc év elteltével” – fogalmazott Selmeczi György, kiemelve: fontos volt számára, hogy ne csak saját pályáját világítsa meg ez a kötet, hanem valamilyen mértékben mindazokét, akik vele együtt haladtak ezekben az évtizedekben az úton. Célja az volt, hogy az olvasók átfogó képet kapjanak arról az olykor heroikus, olykor elfogult, olykor sikeres és néha bizony kudarcos útról, amelyet megtett az opera közössége.
A zeneszerző, karmester, operarendező zongoraművésszel a könyv létrejöttéről beszélgetett a Kultúra.hu. Az oldal arról is számolt be: mivel a kolozsvári előadások elé rendszeresen írt a műsorfüzetekbe apró szösszeneteket, ismertetőket, jegyzeteket, e szövegek alapján indult el a kiadvány szerkesztése. A reprezentatív képes albumban minden fejezet egy-egy évről és annak egy bizonyos előadásáról szól – így épül fel a könyv három évtizednyi tartalma.
„A 90-es évek elején még velünk volt a diktatúra szemlélete: nem tartották túl jelentősnek a dokumentálást, ezért valóságos detektívmunkát kellett végeznünk a kolozsvári munkatársakkal, hogy egyik-másik fotó, plakát vagy díszletterv előkerüljön.”
„Az első évtized a tényleges és a szellemi szabadság eufóriájában telt, amivel szinte nem lehetett betelni. A kétezres évek első tizede a konszolidáció ideje, a koncepciózus és jövőbe mutató műsorválasztás időszaka volt. Kolozsvár képes volt a műfaj zászlóshajójává válni” – nyilatkozta Selmeczi György.