Fókuszban: közösségi színház címmel rendezték meg a II. Csokonai színházpedagógiai és színházi nevelési konferenciát a hétvégén a Csokonai Fórumban, amelyről nem maradhattak el a brit és román vendégek, valamint maguk az előadások sem.

A konferencián közösségi színházzal, színházi neveléssel, színházpedagógiával foglalkozók, színházi alkotók, drámapedagógusok, színházzal, drámapedagógiával kapcsolatos egyetemi szakok hallgatói, pedagógusai vettek részt, szakmabeli és szakmán kívüli érdeklődők egyaránt. A háromnapos program keretén belül a résztvevők kerekasztal-beszélgetéseken, közösségi színházi előadásokon és workshopokon keresztül

mutatták be és vizsgálták közösen a közösségi színházcsinálásban szerzett tapasztalataikat.

A hazai alkotók, szakemberek sora mellett Chris Cooper író, rendező, színházi nevelési szakember, a nagy múltú birminghami Big Brum TIE Company egykori vezetője, illetve

a kolozsvári Reactor alkotói, Petro Ionescu és Doru Taloș is a debreceni színház vendégei voltak.

A pénteki kerekasztal-beszélgetés azt a kérdést járta körül, hogy mit ad a tágabb közösségnek a közösségi színház. Hihetnek-e a művészek abban, hogy rövid- vagy akár középtávon változást érhetnek el szűkebb-tágabb közösségükben egy-egy műalkotás segítségével? A Baby Bumm-kitettségi hatások (MU Színház) című előadás kapcsán közösen gondolkodtak a szülővé válás színpadi megjelenítéséről és a közösségi színház alapvető kérdéseiről. Péntek este a Csokonai közTér, a Csokonai Színház kreatív alkotóműhelye a szakmai közönség előtt is bemutatta az Ábrahám című interaktív közösségi színházi előadást, majd az alkotókkal beszélgettek a 2022 februárjában indult projekt kihívásairól.

A szombati beszélgetéseken azt taglalták, hogy mit ad hozzá egy színház, társulat életéhez, hogy ha civil szereplők történetei vannak a színpadon, hiszen azzal, hogy nem professzionális művészeket lát a közönség, és

nem professzionális drámaírókra bízza az előadás tartalmának megalkotását, egy színház többféle kockázatot vállal.

Miért éri meg mégis egy színháznak, hogy „civileknek” adja át a színpadot? Szó volt az alkotói oldalról is, vagyis arról, hogy miért vállalkozik arra egy rendező, hogy nem professzionális színészekkel, szerzőkkel dolgozzon egy előadás létrehozásán, és milyen problémák adódhatnak egy ilyen alkotófolyamat során. A Káva Aziskoláját! című produkciója kapcsán a pedagógusok szerepe került fókuszba.

Romankovics Edit rendező személyében már a debreceniek számára is jól ismert alkotó vendégeskedett a konferencián.

Most a Megeshetne másképp című, rendezőként jegyzett előadását kísérte el Debrecenbe. A produkció középpontjában egy fiatal nő, Ramóna története áll, akinek éppen első kislánya születik meg. Az előadás egészségügyi dolgozók, szülészeti aktivisták, roma és nem roma nők személyes történeteire épül, akik a darabban maguk játszanak.

Hogyan lehet nem-hivatásos színészekből, résztvevőkből álló közösséggel előadást készíteni? Erről tartott gyakorlatközpontú workshopot Chris Cooper, a színházi nevelési programok egyik legnevesebb kortárs szakembere a program vasárnapi zárópontjaként.

A program az Interreg V-A Románia-Magyarország Együttműködési Program keretein belül megvalósuló, a Román-magyar határon átnyúló képzési központ és értéktár a kulturális és történelmi örökség számára elnevezésű projekt keretén belül jött létre a Csokonai Színház szervezésében.