Képviselőknek, politikusoknak írt nyílt levelet a nagyváradi Szigligeti Színház Szigligeti Társulata, Lilliput Társulata és a Nagyvárad Táncegyüttes, amelyben arról tájékoztatnak mindenkit, hogy az elmúlt hét vihart kavaró eseményei után a Bihar Megyei Tanács alelnöke sajtótájékoztatón jelentette ki, hogy jelenleg nincs napirenden a három kulturális intézmény összevonása, átszervezése.

Az előzményekről:

A társulatok összevonásának terve a nagyváradi magyar színház megszűnését is jelenthetné. A nyílt levelet megíró társulatok egyáltalán nem nyugodtak a jövő felől.

Íme a nyílt levél:

Tisztelt Képviselők!

Az elmúlt hét vihart kavaró eseményei után a Bihar Megyei Tanács alelnöke sajtótájékoztatón jelentette ki, hogy jelenleg nincs napirenden a három kulturális intézmény összevonása, átszervezése.

Talán megnyugtatásnak szánta, hogy a korábban több informális beszélgetésen is elhangzó hosszú távú tervekről így nyilatkozott. Talán Önöket is megnyugtathatja ez, amikor majd arról szavaznak, hogy központi akarattal megszüntessék, az országban egyedüliként, a határozatlan idejű szerződéseket ezekben az intézményekben.

Mi egyáltalán nem nyugodtunk meg!

Nyilvánvaló, hogy ez a döntés — ami mindhárom intézményben sokakat megfoszt a biztonságtól, a jövőképtől, vagy akár egy ledolgozott élet után a békés nyugdíjra készüléstől — előkészítése egy olyan tervnek, amely Nagyvárad és Bihar megye kulturális életét alapvetően, és meggyőződésünk szerint rossz irányba változtatná meg.

Egy város, egy régió arculatát nem csak az új utak, az innovatív beruházások, az infrastruktúra fejlesztése, de bizony a kulturális élet is meghatározza. Egy városnak, megyének kell legyenek saját, autonóm kulturális intézményei, melyek szervesen fejlődnek, lélegeznek együtt a környezettel, és szolgálják az ott élők kulturális szokásait, elvállalják azt a felelősséget, hogy ezeken a szokásokon jó irányba alakítanak, hogy a felnövekvő generációkat a kultúra, művészet szeretetére tanítják.

A saját, önálló kulturális értékek növelik a térség vonzerejét és nem utolsó sorban a benne élők önbecsülését.

Az önök testületének intézkedései nyomán eddig elvesztette önálló működését két neves és nagy múltú folyóirat, és a pandémia évében leépítéseket (a mi színházunkban ez 27%!) eszközöltek az intézmények személyi állományában. Ez utóbbi intézkedés mögött 36 ember sorsa, életpályája áll. Meg kellett válnunk munkatársainktól, akiknek a munkája nem pótolható, és akik közül sokan nemcsak a városban, de a megyében sem tudnak majd elhelyezkedni a saját eddig képviselt szakmájukban.

A következő ígért 20%-os leépítés már a művészeket, táncosokat, bábszínészeket, színészeket fogja érinteni.

Azokat a színművészeket, akik tíz-húsz vagy sokan negyven éve szolgálják Bihar megye közönségét. Szolgálták azokban az évtizedekben is, amikor megalázó fizetésért, áldatlan körülmények között kellett színházzal, tehát lelki táplálékkal, szórakozással ellátni az embereket. És legjobb tudásuk szerint szolgálják a mai napig.

Életet teremtettek maguk számára Nagyváradon, itt telepedtek le, itt alapítottak családot, itt jártak-járnak iskolába gyermekeik, itt vásárolt ingatlanok hiteleit fizetik. Ismeri őket a közönség, nevük, arcuk jelentéssel bír, ők a város családtagjai. Milyen város volna az olyan, ahol nem élnek művészek? Ahol nem él költő, író, ahol nincsen pezsgő szerkesztőségi élet, ahol nem közös ünnep egy új bemutató vagy nem lehet élő előadáson rendszeresen koncerteket hallgatni?

Önök most azt gondolhatják, hogy túl messzire szaladunk sötét képet festő fantáziánkkal. Nem! Az intézmények összevonása egy projekt- és produkciós alapú multikulturális intézménybe ezt a jövőt festi. Egy olyan régióét, amely semmiképp nem ajánl hosszú távú életpálya modellt az előadóművészek számára. És olyan produkciók létrejöttét ígéri, amelyekben nem lesz semmi sajátos, ami nem közösséget vállaló, a közönség különböző igényeit szervesen kiszolgáló gondolkodás mentén, hanem, legyen az bármilyen jó minőségű is, szimpla show business lesz. Hosszútávon a saját társulatok megszűnésével, leépülésével fenyeget ez a jövőkép, ez egyértelmű.

A társulati formában működő színházak Románia kulturális életének alapvető értékei. Igazán kiemelkedőt csak hosszú évek egymásra épülő munkájával lehet teremteni. Ezért minden olyan terv, amely ezt az értéket veszélyezteti elhibázott.

Valóban vannak Európában híres projekt alapon működő befogadó színházak — jellemzően olyan városokban, ahol több másik és saját színház is működik. Ahol pedig nincsen csak kevés önálló társulat, mint például Franciaországban, ott az állam megélhetést biztosít két munka között a színészeknek. Mert értéket jelentenek országuk számára.

A megyei tanács alelnöke kijelentette, hogy jobban kell teljesítsenek a színészek. Nem tudjuk pontosan értelmezni ezt. Művészileg? Előadásszámban? A próbákon kell jobban teljesíteni?

A százhúsz éves Szigligeti Színház érdemeit nem kívánjuk felsorolni, fesztiváljainkat, díjainkat, teljesítményünket hírből legalábbis ismerik. Talán annyit érdemes itt megemlíteni, hogy a mi társulataink a tavalyi járvány sújtotta évben is folyamatosan dolgoztak, nyáron is több bemutatót tartottunk és 151 előadást teljesítettünk a bezárások ellenére is. Megjelentünk az online térben is, közönségünket nem hagytuk el, és ha online ugyan, de a bukaresti Országos Színházi Fesztiválon is szerepeltünk a világhírű román szerző Matei Vișniec Napnyugat expressz című darabjával.

Nagyvárad egy sokarcú, nyitott, befogadó közeget teremtő város lehetősége. Tíz évvel ezelőtt a legnagyobb barátságban üdvözölte a román és a magyar társulat is az intézményi önállósodást, mint részben az önálló gazdálkodás megteremtését, részben pedig az egymás mellett élő kultúrák teljes jogú elismerését. A Bihar megyében élő magyar kisebbségnek sokat jelentett ez, büszkék anyanyelvű színházukra, büszkék arra a közegre, amely megteremtette az önállóság lehetőségét.

Büszkék vagyunk arra mi is, hogy miként a román színház előadásaira is sok magyar anyanyelvű jár, nálunk is egyre nagyobb számban fordul meg a román közönség, hiszen nagyon sok a vegyes baráti társaság, a vegyes házasság és mindkét közegben a kultúrafogyasztó. Éppen ezért előadásainkat egytől egyig feliratozzuk, rendszeresen játszunk román szerzőket, neves román művészekkel dolgozunk együtt. Ez természetes. Meggyőződésünk, hogy a kulturális identitás erősítése erősíti a közösségi identitást, a jó értelemben vett lokálpatriotizmust is, amely mindannyiunk közös érdeke.

Ezzel a levéllel a Regina Maria Színház társulatának kéréséhez is csatlakozunk, érdekeink, szempontjaink közösek, érveink a velük való párbeszédben is alakultak, és mint az Önök előtt is világos lehet, messzemenőkig túlmutatnak a puszta megélhetési válságon. 

Arra kérjük önöket, fontolják meg érveinket, kezdeményezzenek alapos szakmai konzultációt a társulatok képviselőivel és ne higgyék, hogy a határozatlan idejű szerződések megszüntetése nem függ össze ezeknek az intézményeknek a sorsával.

Ne üldözzék el a városból művészeiket, legyenek önök is büszkék ezekre az intézményekre. Bihar megye nem szegény és nem lehetetlen számára, hogy önálló, autonóm kulturális intézményeket tartson fent. Dolgozzunk együtt azért, hogy ezek az intézmények még kiemelkedőbbet hozzanak létre, hogy még inkább növeljék a régió iránt érdeklődők kíváncsiságát. Önök, a Bihar megye lakossága által megválasztott testület, az Önök felelőssége is, hogy milyen kulturális jövőképet alakítanak ki a felnövekvő generációk számára.

A Szigligeti Színház Szigligeti Társulata, Lilliput Társulata és a Nagyvárad Táncegyüttes