A Hagyományok Háza színházterme az idén 70 éves Magyar Állami Népi Együttes előadásával nyitja meg újra kapuit május 27-én.
A teljes interjú ITT olvasható.
“Nem feledve alapküldetésünket, hogy hazánk és az elszakított területek magyarságának a kultúráját őrizzük és vigyük vissza, élnünk kell olyan lehetőségekkel is, amelyek hozzásegíthetnek bennünket a nemzetközi kitöréshez (…) Az igazi célunk, hogy a Magyar Állami Népi Együttes egy brand legyen, s így talán egy tradicionális néptánc előadásnak is helye lehet a nemzetközi színpadokon” – hangsúlyozza Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes vezetője.
A Harangozó Gyula-díjas, érdemes és kiváló művésszel az együttes elmúlt hetven évéről beszélgetett a Nullahategy.hu oldalán Ménes Márta.
A kérdésre, hogy élték/élik meg a pandémia időszakát, az alkotó elmondta: “Nagyon nehezen, lelkileg és fizikailag egyaránt.
Egy táncos, ha karban akarja tartani a testét, ahhoz mindennapos gyakorlás szükséges. Természetesen szerveztünk közös online bemelegítéseket, adtunk ki feladatokat, mire és hogyan kell készülni, de ez azért otthon nem olyan egyszerű. A néptánc többé-kevésbé csoportos műfaj, szükséges hozzá a partner, akivel táncol az ember, éreznie kell, hogy milyen térben van, hogy a mellette táncolókhoz képest hogyan kell elhelyezkednie. Karbantartást lehetett végezni tehát, fejlődni semmiképpen.
(…) Május közepe van, talán most reménykedhetünk abban, hogy elindul a jubileumi évad. Ami elveszett időben, azt persze már nagyon nehéz pótolni. Bár ha abból indulunk ki, hogy az Állami Népi Együttes első önálló műsora 1951. május 14-én volt, akkor mi egészen 2022. május 14-ig hetvenévesek vagyunk.”
Június 28-án mutatják be a Hagyományok Házában a 70 év színei című előadást. A kérdésre, melyek azok a pontok, állomások az együttes életében, amelyek mindenképp megjelennek ebben az előadásban, Mihályi Gábor elmondta: “Hetven év munkáját, több száz koreográfiát, zeneművet, kórusművet – amelyek egyetemes kulturális értékként felhalmozódtak a Magyar Állami Népi Együttesben és környezetében – szinte lehetetlen felölelni. Sokáig törtem a fejemet, hogy melyik ujjamba harapjak, mi az, amit beletegyünk, és mi az, ami már nem fér bele. Egyrészt történeti szempontból áll össze az előadás, nagy alkotó elődeink fémjelzik majd a műsort. Kihagyhatatlan például a kezdeti Rábai Miklós-korszakból az Ecseri lakodalmas, és persze a legendás Timár Sándort is megidézzük, aki a ’70-es években vezette az Állami Népi Együttest, de Sebő Ferenc munkásságát is bemutatjuk. Az előadás második felében döntő módon pedig azt a két évtizedet próbáljuk meg felvillantani, amely az én munkásságomat jellemzi.
Az biztos, hogy a nézőknek nagyon izgalmas lesz látni a hét évtized változásait: hogy milyen viszonyt alakítottak ki az akkori alkotók a hagyománnyal, milyen eszközökkel próbálták elérni a közönséget. Úgy is mondhatnám, olyan lesz ez az előadás, mint egy táncesztétikai barangolás, s egyben nosztalgia. Azoknak, akik valamelyik korszakhoz kötődnek érzelmileg, egy érdekes múltidézés lesz, akik pedig még soha nem találkoztak az Állami Népi Együttessel, azoknak meg egy izgalmas rácsodálkozás, hogy milyen sokszínűen föl lehet dolgozni hagyományainkat.”
“Arra törekszem, hogy egyensúlyban legyenek a különféle műfajú előadásaink, de van egy belső mozgás is, hiszen fontos, hogy ne csak a közönség kiszolgálása, hanem önmagunk miatt is újra és újra visszatérjünk a tradicionálisabb előadásokhoz, hogy újra megfürödhessünk ebben a kultúrában. Fel kell frissíteni az emlékeinket, újabb inspirációkat nyerni, gazdagítani a nyelvünket, felidézni elfelejtett szavakat, hogy amikor majd egy táncszínházi előadásban is használjuk, újra meg tudjuk magunkat aktuálisan fogalmazni a hagyomány nyelvén. (…) Az igazi célunk, hogy a Magyar Állami Népi Együttes egy brand legyen, s így talán egy tradicionális néptánc előadásnak is helye lehet a nemzetközi színpadokon” – tette hozzá.