A tiszafa meséi – Bálint Zsófia írása Vidovszky György rendezéséről
2022. augusztus 3., szerda 15:17
A Mesebolt Bábszínház és a Weöres Sándor Színház Szólít a szörny címmel mutatott be közös bábprodukciót a múlt évadban. Vidovszky György rendezése most a Thealteren vendégeskedett, erről ír a fesztivál balogjának szerzője, Bálint Zsófia.
Bálint Zsófia: A tiszafa meséi
„Van egy fiú, aki gyereknek már túl idős, de felnőttnek még túl fiatal.” A Mesebolt Bábszínház és a Weöres Sándor Színház közös előadása, a Szólít a szörny, a gyásszal, haraggal és a bűntudattal való megküzdést állítja középpontba.
Hogyan beszélhetünk halálról és elengedésről gyerekeknek? Hogyan dolgozza fel egy tizenhárom éves fiú a végesség és a tehetetlenség tényét? Connor attól a naptól kezdve sejti, hogy baj van, amikor anyukája magához hívja, hogy meg kell beszélniük valamit. Fájdalmát magába fojtva a fiú egyedül marad a félelmeivel és a rémálmaival, egészen addig az éjjelig, amikor eljön a szörny. A szörny három történetet mesél el Connornak, de figyelmezteti, hogy a negyediket, az igazságot, már neki kell.
A történet fókuszában a mese segítő, problémákat és traumákat feldolgozó szerepe áll, amire Vidovszky György rendező újabb rétegként építi a bábot és a bábterápiát. A színészek többször is leteszik a bábokat a kezükből, hogy maguk játsszanak tovább. Mintha csak terápiás eszközök lennének, saját kivetüléseik, amik helyettük mesélnek el egy történetet. Egy olyan történetet, aminek elmondására ők képtelenek. Különösen igaz ez a főszereplőt megformáló Major Erikre, aki nagyon finoman, szinte részvéttel nyúl bábjához. A szerep láthatóan megérinti őt, játékából sugárzik az elnyomott fájdalom és a harag.
Az előadás egyik alkotóeleme a különféle bábtechnikák szimbolikus használata. Mátravölgyi Ákos bábtervező a szereplők személyiségéhez igazítva alkotja meg a bábokat. Az anya felül kidolgozott óriásbábként jelenik meg, hosszú köpenye lebegve jelképezi, hogy távozóban van a világból.
Ezzel szemben a szigorú, mindent szabályok és elvárások közé szorító nagymama keretre erősített marionettbábként tűnik fel. A Lukács Gábor által megformált szörnynek ugyan nincs bábmegfelelője, de misztikusságát és rejtélyességét hangsúlyozza, hogy első felbukkanásakor árnyjátékként vetül a falra.
A Szólít a szörny a veszteséggel, és az ezzel járó bűntudattal való szembenézés elkerülhetetlen harcáról mesél el egy olyan történetet, amivel bár mindannyian találkozunk, de Connorhoz hasonlóan képtelenek vagyunk elfogadni. Az előadás azonban nem engedi a tagadást, folyamatosan szembesít.
(Mesebolt Bábszínház – Weöres Sándor Színház: Szólít a szörny)
Fotó: thealterphoto2022