Május végén Gothár Péter az elmúlt több mint ötven év alatt készített képeiből nyílt kiállítás, amelyet Nádas Péter író nyitott meg. A kiállítás június 14-ig látogatható, bejelentkezéssel.  A rendező Gombok a kabáthoz címet viselő képválogatása a galeri ffrindiau néven működő, XI. kerületi kiállítóhelyen látható. 

Gothár Péter szívesen állt az Index rendelkezésére képei kapcsán. Elmondta, hogy a fotók egy része a hatvanas évek végén készült az Erzsébet híd és a Lánchíd környékén, a New York-i anyagot pedig tíz évvel később fényképezte.

A régi fotókról beszélve mesélte el, hogy gimnazista korában vált képfüggővé:

„A Mártírok útján, a Margit híd budai hídfőjénél volt egy Ofotért, ahol komoly gépeket lehetett kiudvarolni valamiféle fotósbarátságra vagy kamaszkori megszállottságra alapozva. Hat előtt zártak, és a másnapi nyitás előtt öt perccel kellett visszavinni a kölcsönkapott felszerelést, így akkoriban nagyon sok mindent meg tudtam oldani, ki tudtam próbálni.”

A kiállításon a hatvanas, hetvenes évek végén készült felvételek mellett olyanok is szerepelnek, amelyeket mostanában fotózott. A képeket a galériát működtető Janesch Péter válogatta ki, de a nagyterem melletti a kicsi, kamraszerű helységben a számára fontos „apró szívügyek” láthatóak – számolt be az Index.

A Magyar Narancsban úgy fogalmaz a tárlat kapcsán Legát Tibor: „Abban a tekintetben mégis rendhagyó a Gombok a kabáthoz című kiállítás, hogy míg a korábbi kiállítók esetében magától értetődő az underground közeg, a rendezőről eddigi pályája okán ez aligha mondható el.

Gothár a Metropolis című folyóiratnak adott 2013-as interjújában arról beszélt, hogy nem csak belehabarodott a fotózásba, de ,,viszonylag jó színvonalon” meg is tanult bánni a géppel, mindennap ellőtt egy tekercs filmet, és még aznap éjjel lenagyította. ,,Már nem csinálom meg azt a napi harminchat kockát, és nem nagyítom le, de csak ajánlani tudom mindenkinek. Ha az ember hosszú ideig napi harminc-hat kockát exponál, és még aznap éjjel le is nagyítja, majd másnap megnézi azokat, akkor sokat megtud magáról” – mondta, s hozzátette, ma már meggondolja, hogy mit fényképez le.

A kiállítás jelentős részét az ilyen fotók teszik ki, tájképek és portrék itthonról és külföldről, éles és életlen képek, bár többségük inkább spontánnak tűnik, mint ,,meggondoltnak”. (…)

Nádas Péter (…) a kiállítás megnyitóján (…) ezt mondta Gothárról: ,,Az a határozott benyomásom, hogy abszolút látása van. Ami egy kicsit hasonló ahhoz, mint amikor egy zenészről azt mondjuk, hogy abszolút hallása van. Az abszolút látás legalább olyan ritka adottság, mint az abszolút hallás. (…) azt jelenti, hogy a látó embernek nincs mondanivalója, hanem lát. Nem akar nekünk semmit elmondani, hanem úgymond ellátja a dolgokat, és ez bőven elegendő. Nincs külön magyarázat, képaláírás sem kell hozzá, semmi nincs, ami más lenne, mint látvány.””

A teljes beszámoló a Magyar Narancsban olvasható.