Nemrég jelent meg Sándor L. István monográfiája a hét éve elhunyt Ács János rendezőről. A könyvet november 11-én mutatják be Máté Gábor részvételével a Pinceszínházban.

Ács János a színházművészet elmúlt évtizedeinek egyik meghatározó alakja volt. Számtalan fontos alkotás fűződik a nevéhez, de ezek közül is kiemelkedik a kaposvári Marat/Sade, amely a magyar színháztörténet máig meghatározó kivételes teljesítménye.  

Nemrég jelent meg Sándor L. István monográfiája, amely elsőként tesz kísérletet arra, hogy bemutassa a rendező pályáját. A szerző a kezdetektől a Marat/Sade-ig tekinti át Ács János pályáját. Bemutatja a Paál István vezette Szegedi Egyetemi Színpadot, azt az amatőr színházi műhelyt, ahol Ács János szoros kapcsolatba került a színjátszással, majd vezető színészként az első sikereit aratta. 

Ezután nyert felvételt a színművészeti főiskola rendezőszakára. Már az itt készített munkái is nagy feltűnést keltettek, főleg a Beckett művéből rendezett Szöveg és zene. Ezután Kaposvárra szerződött, ahol tovább folytatódtak sikerei. Az itt készített előadásai – az Esküvő, az Átváltozások, a Szentivánéji álom és a Marat/Sade – nagy szerepet játszottak abban, hogy a színház ismét (továbbra is) a legjelentősebb műhelyek közé számított. De sikert arattak Ács vendégrendezései is: a budapesti Játékszínben bemutatott Komédiások és a Józsefvárosi Színházban játszott A tavasz ébredése. Ezek az előadások is mind fontos, új értékeket teremtő bemutatók voltak.

Sándor L. István munkája ezeket az előadásokat állítja a középpontba. Az alkotói eredmények mellett azonban kevés szó esik a könyvben a színházi legendák mögött álló emberről. A szerző azért kezdett beszélgetéssorozatba, hogy a könyv tárgyilagos pályaképét minél több személyes mozzanattal, szubjektív emlékkel egészíthesse ki. 

Máté Gábor több legendás Ács János-rendezés főszereplője volt. Játszott a főiskolai Szöveg és zenében, szerepelt az Átváltozásokban és a Szentivánéji álomban, majd a Kikiáltót alakította a Marat/Sade-ban. Vele beszélget a rendező személyiségéről, a kaposvári műhely működéséről Sándor L. István.