A Kőszegi Várszínház és a GK Társulat „Ahol a sötétség” című közös előadását július 29-én láthatja először a közönség. Gergye Krisztián szólóestje a fény és a sötétség táncát vetíti elénk.

Gergye Krisztián a hazai kortárs színház- és táncművészet kiemelkedő alkotója először mutatkozott be képzőművészként is a nagyközönségnek. A Levitációk című tárlatnak a Kőszegi Várszínház ad otthont, ahol ezzel az rendhagyó megnyitóval kezdődött a 2020-as nyári évad.

Ehhez a kiállításhoz kapcsolódóan készíti új szólóját a Harangozó-díjas koreográfus, Ahol a sötétség címmel, amely lényegében egy festmény alapján készülő térinstalláció.

Az előadás kiindulópontja egy valóságos épület. Gergye Krisztián és Tifusz Péter díszlettervező a valós tér absztrahált, festett kétdimenziós képmását emelik térbe, egy térinstalláció által. 

„Ezt az épületet valahogy úgy látom, mint valaminek, valami sötétnek, valami emberen túlinak, de mégis nagyon emberinek a rejtekhelyét. Mintha a fény elől a sötétség ide menekülhetne. A bibliai fény és sötétség viszonya is felismerhető benne, de valahogy azt érzem, ebben a térben, „ahol a sötétség” rejtezik, nincs minősítve, sem a sötét, sem a világosság. Ezek a fogalmak végre megszabadulhatnak a pozitív és negatív előjelektől, és így, ha ebbe a térbe beléphetek, és „táncolhatok”, létezhetek, talán bennem rejlő titkokat is felfedezhetek. A felfedezésem, felismerésem és tapasztalásom által pedig remélem a nézők is érzeteket nyerhetnek az emberi és az emberfeletti fogalmakról.

Mindig is foglalkoztattak a képzőművészeti alkotásokban rejlő mögöttes tartalmak, a koreográfiáimban gyakran indulok ki ilyen sűrű mondanivalójú képekből. A két terület párhuzamosan jelenik meg a művészetemben, a színpadképet is legtöbbször egyfajta festményként képzelem el, amely képes elemelni a látottakat és tágabb asszociációs kereteket megnyitni a nézők előtt.” – fogalmazott a képzőművészet és az előadóművészet kölcsönhatásáról Gergye Krisztián.

AHOL A SÖTÉTSÉG

Vannak terek, ahol rejtőzik valami. Ismeretlen tehát félelmetes. 
Ha előbújik, nem bírod levenni róla a szemed. 
Bátorság lenne magamhoz ölelni, vagy vakmerőség? 
Észrevettem, látom, most már biztosan dolgom van vele. 

(Gergye Krisztán)

Rendező, koreográfus, előadó: Gergye Krisztián
Díszlet: Trifusz Péter
Jelmez: Béres Móni
Vetítés: Diena László
Produkciós asszisztens: Jankovich Eszter, Fazekas Anna
Produkciós vezető: Gáspár Anna 
Fény: Bakos Zoltán