„Most már érzem, hogy beszűkült a mozgásterem” – mondja Alföldi Róbert Veiszer Alinda online műsorában, amelyet deklaráltan egyfajta „négyév-értékelőnek” szánt a műsorvezető a választás előtt pár nappal.

Az egyórás interjút ide kattintva nézheti meg jelképes összegű támogatásért.

Alföldi Róbert a 2018 óta tartó kultúrpolitikáról szólva úgy fogalmaz: az lepte meg a színházi szakmát és az volt korábban ismeretlen, hogy ami a hatalomnak „kedves és hasznos”, az nagyon támogatott, „a többi meg ne legyen”.
Saját pályájáról szólva azt mondja, sokat játszik magánszínházban, de idén keveset tud rendezni, jövőre pedig egy helyre hívták:

Azt mondja, nem tiltották ki sehonnan, egyszerűen nem hívják, csak esetleg az ellenzéki irányítású városokba.

Alföldi ezután arról beszél, hogy politikai értelemben soha nem akart provokálni, ő csak rizikósabb témákhoz nyúlt, vagy vállaltan máshogy vitt színpadra valamit, mint az a szakmában megszokott. Szerinte az ő színháza így közelebb került az emberekhez, az ő esztétikai megközelítése kevésbé radikális, az ő színháza populárisabb.

A legrosszabbul azt éli meg, amikor kutyasétáltatás közben rohan utána a vele ellenséges média: „Akkor nagyon nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne lökjem fel.”

„Nem azt mondom, hogy félek, de bekúszik ez a gondolat” – teszi hozzá.

A beszélgetés folyton vissza-visszakanyarodik a politikai cenzúra témájához. Alföldi elmeséli, hogy Zalaegerszegen volt egy rendezése, mert „a művészeti vezető, Sztarenki Pali, úgy gondolta, hogy hagyjuk a fenébe, hogy ki tartozik ide, ki oda”, és elhívta őt dolgozni. Siker volt, és úgy volt, hogy visszamegy rendezni, de a polgármester közbelépett, és nem jöhetett létre a projekt.

Egy másik, hasonló történet, hogy Székely Csaba Öröm és boldogság című, melegekről szóló művét nem tudta egy bizonyos színházban megrendezni.

– mondta Alföldi, de nem nevezte meg, kiről van szó, mert „Akiről beszélni kéne, az egy idős ember, akit tisztelek, szeretek, és nem tartanám elegánsnak”. Az igazgató felajánlotta neki, hogy rendezzen egy másik darabot, de ezt Alföldi nem akarta, mert „abban a pillanatban hiteltelenítettem volna mindazt, miért pofáztam az elmúlt 20 évben”.

„Nem az a lényeg, hogy mit csinálsz. Az egész országban nem az a lényeg, hogy mit csinálsz, hanem hogy milyen párttagkönyved van, van-e, vagy nincs. Ez minden szakmában így van.

– nyilatkozza a színész-rendező. Alföldi azt mondta, ezért szeret külföldön dolgozni, mert ott nem valamihez képest értékelik őt, nincs besorolva.

A kormány homofób, pedofilokkal összemosó kampányáról is beszélt: azt mondta, őt megvédi a saját buborékja, nem érdekli különösebben, de a közhangulattól kétségbe van esve, szerinte ez nem a melegségről szól: „Kellett találni gyorsan egy újabb felületet, akire ezt lehetett nyomni”.

Az interjú a legvégén szó esik a választásokról, arról, hogy beállt Karácsony Gergely mellé. Elmesélte, hogy szokott vele beszélgetni „politikáról, a gyerekeiről, mákos kalácsról”. Azt mondta, azért köteleződött el, hogy: „Ne legyen mumus ezen az oldalon sem, ne kelljen félni, hogy én nem a kormány mellett vagyok. Lehet, hogy ettől jobban odafigyeltek a Gergelyre.”

A nagyobb dolog a változás. Amiről lemondunk, az nem a kritikánk, hanem az az attitűd, hogy ha valaki azt meg azt nem úgy csinálta, elbaszta, hülyeséget mondott, ezért akkor őket nem. Erről kell lemondanunk. […] Ahogy Gergely mondta Márki-Zay Péterről: nem az én ízlésemnek való bizonyos pillanatokban. De most nem az én ízlésem a legfontosabb.”

Alföldi hozzátette: Márki-Zay Péternek szívesen felmondana kampányszöveget, pedig vannak averziói a politizálása kapcsán, de egy pódiumra nem állna fel mellé, mert senki mellé nem áll fel: „Azzal elveszíteném a szabadságomat.”

Forrás: Veiszer Alinda, Telex