A politikai machináció örök kordinátarendszerében járunk. Shakespeare III. Richárdja nagyon pontosan mutat rá a mindenkori hatalmi struktúrák felemelkedésére (és bukására). Nem véletlen máig tartó töretlen sikere, mely évről évre mozgatja meg a világ színházcsinálóit. A címszerepet eljátszani hálás, de egyúttal kihívásokkal teli feladat. Az Újvidéki Színház előadása után beszélgetett a III. Richárdot játszó Mészáros Árpáddal a Kisvárdai Lapok.

B.B.: Milyen érzések kavarognak benned az előadás után? Könnyen le tudod tenni a szerepet? 

Mészáros Árpád: Az hozzátartozik az igazsághoz, hogy ennél nehezebb szerepem még nem volt. Dolgoztam már fizikailag megerőltető szereppel, amikor mondjuk zenés-táncos előadásban játszottam. Viszont egy ilyen pszichésen is megterhelő szerepet, ennyi játékidővel életben tartani új feladat volt. Mikor az előadás után megmosakszom, akkor megtisztítom magamat is, lemosom a szerepet. Utána, ha kilépek a zuhany alól, akkor már mondhatom, hogy kezdek visszatérni a valóságba. 

B.B.: Szerinted mitől olyan vonzó ez az antihős figura? Mitől vált az irodalomtörténet egyik leghíresebb antagonistájává III. Richárd? 

Mészáros Árpád: Ez egy jó kérdés. Valójában akármilyen borzasztó gyilkológépről beszélünk, mégis van valami benne, amivel manipulálni tudja az embereket. Azonkívül, hogy zseniális a helyzetfelismerő képessége, van egy sajátos humorérzéke, amivel leveszi az embereket a lábukról. Ezzel még a nőkre is hatni tud, dominálja őket, és ezt a kettősséget kell megtalálni a figurában, kellő mértékben adagolni a különböző vonásokat. Ez az igazi kihívás.

Nagyon izgalmas volt ezzel a „mérlegeléssel” eljátszani a próbafolyamat két hónapja alatt. El lehetett volna vinni a történetet egy teljesen más irányba is, de amikor megjelent a koreográfus a próbákon, mikor a jelmeztervező behozta a jelmezeket, az letisztázta, hogy milyen irányba fog haladni az előadás. 

B.B.: Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel szembesültél a próbafolyamat alatt? 

Mészáros Árpád: A testtartás, bár ez az én döntésem volt. Találkoztunk olyan véleménnyel is, hogy ha a 21. században játszunk III. Richárdot az nem lehet ilyen. Hogy nem kell megmutatni az ő testi fogyatékosságát. De menjünk a szöveg ellen? Ne legyen elszáradt keze, dongalába, ne legyen púpja? Szerintem legyen. Meg akartam próbálni mindennek megfelelni. Az olvasópróbáktól kezdve végig ültem, a botra támaszkodtam, egészen addig míg az öltözőben le nem vettem a próbaruhát. Akkor tértem vissza a normális kerékvágásba. Ez nagyon megkönnyítette a dolgomat, mikor beállítottuk a jeleneteket a színpadon, mert már nem volt olyan megerőltető. Edzésben voltam. Így, hogy az előadást jó eséllyel másfél-, kéthavonta játsszuk, ez nagyon igénybe vesz. 

B.B.: A Kisvárdai Fesztivál résztvevőjeként van kedvenc emléked az elmúlt évekből? 

Mészáros Árpád: 2004 óta járok ebbe az észak-keleti csücsökbe, mindig nagy örömmel. Érdekes látni más külhoni kollégákat, találkozni szakmabeliekkel. Talán furcsán hangzik, de kikapcsolódást is jelent itt lenni az évad végén. 

Szerző: Balogh Benjámin

Képek: Tugya Vilmos