„Az alkotás számomra azt is jelenti: adni másoknak” – Interjú Koleszár Bazil Péterrel
2023. november 23., csütörtök 08:42
Az évad végén mutatták be és november 25-26-án láthatjuk ismét a Cziffra György élete inspirálta A virtuózt Koleszár Bazil Péter rendezésében az RS9 Színházban. Vele beszélgetett tartalmi partnerünk, a Pótszékfoglaló tehetségről, a szorgalom fontosságáról, egy életrajzot hűen követő előadásról, ami még így sem dokumentarista…
A PÓTSZÉKFOGLALÓT ITT ÉRHETIK EL.
A tehetségről mi jut először az eszedbe?
Amiben tehetséges vagy, abban szorgalmasnak is kell lenned. Már-már fanatikusnak.
Találkoztál már olyannal, aki tehetséges volt, ám nem volt szorgalmas?
Volt ilyen, de aztán az illető ott is hagyta a pályát. A tehetség szorgalom nélkül tulajdonképpen egy adottság, képesség marad csupán.
A virtuóz is a tehetségről szól. Hogyan született meg az előadás ötlete?
Az ötlet a főszereplőtől, Kókai Jánostól eredt, akivel jól ismerjük egymást, hiszen több előadásban is dolgoztunk már együtt. Ő Pruzsinszky Sándort kérte fel, hogy Cziffra György életéről írjon darabot.
Ők is többször dolgoztak már együtt más előadásokban. Aztán a Covid miatt kicsit hányattatott sorsa lett a szövegnek, mire hozzám került. Elolvastam, azt követően elolvastam a Cziffráról fellelhető irodalmat, és utána Duró Gábor dramaturggal közösen kezdtünk dolgozni a szövegen Sándor engedélyével. Tárgyi pontatlanságokat igyekeztünk főként pontosítani a darabban.
Mi miatt érezted, hogy ebben a rendezésben a tárgyi pontosságnak nagyobb szerepet kell kapnia?
Nem minden esetben fontos az ilyenfajta pontosság, ám mivel A virtuóz konkrétan Cziffra György életét dolgozza fel, és az ő emlékévére készült, ebben az esetben nem lehetett a történeti hitelességet figyelmen kívül hagyni. Tiszteletlenség is lett volna, azt hiszem.
Holott nyilvánvaló, hogy nem dokumentarista színháznak szántad.
Igen, de János is egyetértett azzal, hogy a történeti pontosság itt most valóban fontos, és persze Sándor sem tiltakozott ellene. Az előadásmód ettől még persze nem dokumentarista, nem is kisrealista.
Már a kezdőkép is jelképes, panoptikumszerű, hiszen a szereplők fizikailag már nincsenek közöttünk. Már nem a Földön vannak, de mégis valahogy itt vannak közöttünk. Aztán elindul a “hőstörténet”. Az eposz, a ballada…? Nem is tudom mi lehetne a legjobb műfaji meghatározás… A díszlet gyakorlatig csak egy zongora, és a körül, azon, az alatt játszódnak a jelenetek.
Cziffra Györgyről neked volt bármilyen közvetett vagy közvetlen emléked, amely nyomot hagyhatott a rendezéseden?
Gyerekkoromban a rádióban hallottam őt zongorázni, illetve jóval később az interneten láttam róla felvételeket. Ezeken egészen lenyűgöző volt. Ám gyerekkoromban anno még nem szembesültem azzal, hogy ő mekkora „sztár”. Ezt később tudtam csak meg. Ezért is fontos A virtuóz, hisz egyszerre színház is, ismeretterjesztés is, hogy legyen, lehessen mód Cziffra Györgyöt egy kicsit jobban megismerni, és erőt meríteni az ő történetéből. Ami talán leginkább megmaradt bennem gyerekkoromból az az, hogy nem nagyon beszélt senki arról, hogy ő miért is él tulajdonképpen Franciaországban. Nyilván, ezt akkor senki sem akarta, merte egy gyereknek elmagyarázni. – ‘56-ról nem lehetett akkoriban nyíltan beszélni, ugye.
Cziffra György életének megmutatása egyben az akkori tehetségek születéséről, színre lépéséről is szól, pláne ma, amikor egészen máshogy születnek, emelkednek magasba a tehetségek, nem?
Igen, talán ez is benne van. Ám arról szól inkább az előadás, hogy a tehetséget nem lehet elpusztítani!Akárhányszor is próbáltak mások vagy az élet keresztbe tenni neki, az igazi tehetség soha nem adja fel. Lehet bárkit menedzselni, tolni, ám ha nem tehetséges, az egy idő után ki is fog derülni.
Cziffra György mellett, az ő fényében kit lehet ma igazi tehetségnek tekinteni szerinted?
Szerintem ma is az számít igazi tehetségnek, mint akkor. Olyan adottsága, motivációja van, és ezekkel élni is tud. A sztároltság ma is, régen is hasonlóképpen működött, de annak nem biztos, hogy köze volt a tehetséghez.
Mi az, amit A virtuózon keresztül meg lehet és muszáj is megmutatni Cziffra György életéből?
Talán az, hogy soha nem vesztette el a reményét, hitét abban, hogy előbb-utóbb jobbra fordulnak majd a dolgok. Ha esetleg megingott, akkor pedig a benne bízók voltak segítségére. Ez a darab, bárhogy is nézzük, picit szubjektív, hiszen az ő saját visszaemlékezésein alapszik.. Ami ebben a történetben túlmutat a tehetségen és a megannyi nehézségen, sorscsapáson át vezető úton a sikerhez -, abból a legfontosabb az, hogy nem felejtette el, hogy honnan jött.
Egyfajta teremtő erő is volt az ő tehetsége?
Azt gondolom, igen. Hihetetlen, hogyan volt képes adott idő alatt annyi hangot megszólaltatni! Nem egyszer meséli önéletrajzában, hogy jó pár sikeres koncertje után elégedetlenséget érzett magával szemben.
Nem érezte, hogy valóban alkotott, teremtett volna. Annak ellenére, hogy a siker így is megvolt. S ez talán már túlzott maximalizmusnak is tűnhet a nézőnek, hallgatónak.
Egyébként sok minden kimaradt az előadásból, ami Cziffra életében fontos lehetett, de nekünk muszáj volt drámailag sűríteni a történetet. Valamint a kevésbé ismert eseményekre igyekeztünk fókuszálni, és azt az utat bemutatni, amíg elért a világhírnévig. Ami azután történt talán már közismertebb.
Számodra mit jelent alkotni, teremteni?
Érzelmeket, érzéseket előhívni, felébreszteni és gondolkodásra ösztönözni. Az alkotás számomra azt is jelenti: adni másoknak.
Szerző: Csatádi Gábor