Ascher Tamás közösségi oldalán reagált egy beszélgetésre, amelyet az M5 sugárzott Rátóti Zoltánnal, az SZFE kuratóriumának tagjával. Az interjúban egyetemi autonómiáról, a szenátus teljes jogkörének elvételéről, módosított SZMR-ről, az elmaradt rektori kinevezésről, a bekért névlistáról, a korábbi megszólalásokról, azok valóságtartalmáról és a diákok illetve a sztrájkolók követeléseiről nem esik szó.

A műsovezetők azonban megkérdezik Rátóti Zoltánt: „Mi állhat az események hátterében. Úgy tűnik, Vidnyánszky Attilát támadják a legtöbbet. Lehetséges hogy az ő személyével van a baj, vagy más okok is meghúzódhatnak a dolog mögött?”

Rátóti Zoltán pedig úgy felel: „Nagyon látványos ez az akció, az Attila lejáratása és ez teljesen alaptalan és bármelykünk lejáratása, a közvéleménnyel való elhitetése, hogy mi alkalmatlanok és tehetségtelenek vagyunk és abban a pillanatban alkalmatlanná és tehetségtelenné váltunk, amint igent mondtunk erre a felkérésre. Ez egy látványos dolog, de a probléma gyökere hosszú évekre nyúlik vissza, a nyitottságot hiányoljuk. Nem került be senki közülünk oktatóként, a polgári értékeket képviselők közül, a Teátrumi Társaság kötelékébe tartozó színházakból. (…) De még azok a tanárok is, akik benn voltak, a tudományos fokozat elérésében különböző akadályokba ütköztek, ők sem tudtak előre lépni” – állítja Rátóti Zoltán.

„Nagyon egy színház köré kristályosodott ki a képzés. Nem volt más értékeket valló tanár a tanári karban, ezt a színességet szeretnénk… hogy ez most párhuzamos osztállyal működik-e a jövőben, azt még nem tudjuk, de azt is hangsúlyoztuk mindvégig a kommunikációban, hogy az eddigi képzést az eddigi tanárok természetesen, akik eddig tanítottak, ugyanúgy végigvihetik az osztályokat, a diákok végig ugyanazokhoz a tanárokhoz fognak járni, mint eddig, tehát ebben sem szándékozunk fölforgatni az egyetem rendjét és az oktatás rendjét. Szeretnénk mellette megvalósítani egy másik képzési formát, és annak, hogy vegyes osztály lesz, hogy színészek, rendezők, tervezők esetleg együtt vannak, ennek a végső kimondása… a tervek megszülettek, de hogy melyik változat fog életbe lépni, erről most ebben a pillanatban… lehet, hogy egy hét múlva már tudunk erről beszélni, most még nem tudok erről beszélni” – nyilatkozta Rátóti Zoltán.

Ascher Tamás sorai:

„Megnéztem a beszélgetést Rátóti Zoltánnal (www.médiaklikk/Librettó – 2020 szept.24,19.00 ó, M5, 39.58 -tól). Érdeklődnek az aggódó műsorvezetők, mi lehet a baj… nem követett-e el netán valami hibát a kuratórium?

Nem, dehogy, mi nem bántunk senkit, csupán némi szinességet akarunk, hisz közülünk… khm… khm…a Teátrumi Társaság tagjai közül senki nem tanít ott… és így tovább. Hogy netán egy mozdulattal megfosztották minden cselekvési lehetőségétől a szenátust? Méghozzá egy szó tárgyalás, egyeztetés nélkül? Ezt a kérdést az éber műsorvezetők nem teszik fel, valahogy Rátóti sem említi.

Sőt, azzal áll elő, amint belehelyeződnek majd végre jogaikba, azonnal lesz törvényes, új szenátus… de hogyan lehet törvényes? Kikkel választatják meg? És mi célból, ha egyszer semmiféle joga, beleszólása a Vidnyánszky-féle új SZMR szerint amúgy sincs?

Az a furcsa, hogy gondterhelt, csupa aggodalom interjúk, sajtó-szövegek százai értetlenkednek, sajnálkoznak, újbaloldali forradalmat ügyesen és praktikusan vizionálnak, de az egész felfordulás oka, a szenátus jogfosztottsága, ezáltal az autonómia totális szétverése soha nem kerül szóba.

Ha nem ismerném ifjúkorom óta oly alaposan, annyi élménnyel gazdagon az irányított sajtó bőszítően, pofátlanul átlátszó mesterkedéseit, talán bosszankodnék is. És Rátóti szép orgánuma, bizalomgerjesztő kék szeme, pont mint a kádári kádereké, csak a nyakkendő hiányzik, hogy 1972-ben érezzem magam.”

Ascher Tamás