A kék szín játssza a főszerepet a Szegedi Kortárs Balett készülő előadásának egyik felvonásában. A színek játékából adódó asszociációk sokfélesége három koreográfus egymással folytatott beszélgetései során körvonalazódott.

Juronics Tamás, Czár Gergely és Kurucz Sándor közös alkotása tartalmi és formai szempontból is érdekes kísérlet, amelyben az alkotók narratíváktól mentesen jelenítik meg a mai társadalom konfliktusait. 

Juronics Tamás koncepciójában színnel jelöl embereket, akiket a színpadon más színű emberekkel hoz relációba. Az angolban a „blue” szomorúságot is jelent, mely mint a címmel is jelölt hangulat, mutatja az alkotók reakcióját az őket körülvevő világ globális állapotára. Egy pillanatra a blues zene is megjelenik a darabban. 

„Miközben vallási, faji különbségek, kisebbségi jogok, politikai nézetek harca egyre erősebb, az adott kérdésekről alkotott véleményeink megfogalmazása egyre nehezebb és veszélyesebb. Ha a gondolatainkat meg merjük fogalmazni, abban a pillanatban “beszíneződünk”, bekerülünk egy skatulyába, ahova valójában egyáltalán nem tartozunk. Furcsán elveszni látszik a szólásszabadság lehetősége, mert ugyan mondhatod a magadét, de ha így teszel, akkor biztos, hogy kategorizálnak. A politika diktálta színek mentén akarnak megjelölni, miközben az ember, az egyén sokkal összetettebb mátrix. Az internet és az utca vált a politikai pártok szavazóvadász csatározásának színterévé, ami azonban megmérgezi az emberi viszonyokat, a mindennapokat, és „kékké, vagy nem kékké” válunk tőle.” 

A szegedi társulat művészeti vezetőjét az is érdekelte, hogy a Blue vendégkoreográfusa, Kurucz Sándor sajátosan ösztönös, nyers mozgásrendszere ki tudja-e a táncosokat billenteni a – képzettségük és rutinjuk okán – számukra könnyű sablonokból. Juronics Tamás célja, hogy új impulzusok szerepeljenek az előadásban.

Kurucz Sándor az urban stílust emelte be a Blue mozgásanyagába: „Nem csak a táncosok, hanem én is sok újdonsággal találkoztam az alkotófolyamat során. Egymásra hatottunk, egymástól tanultunk. Jóllehet számukra szokatlan irányba indultunk el, mégis kifejezetten jól vették az új utakat. Eddig is nyitott volt a világnézetem, a közös munka során azonban tovább tágult. A végeredményben minden alkotónak szerepel az élete, abban bízom, hogy a nézők is megtalálják majd benne a saját történetüket.” 

Czár Gergely nem először szerepel társalkotóként az együttes előadásaiban. Mint mondta, ahogyan a nézőket is szabadon hagyják következtetni a Blue-ban szereplő szituációk kimenetelére, vagy azok jelentésére, úgy a három koreográfus az alkotásban ugyanezt a metódust használta.

Szabadon, viszonylag egymástól függetlenül, mégis közös gondolatiságot képviselve dolgoztak, azután az elkészült részeket összedolgozták. „Rengeteg kérdés, valamint olyan szituációk erősödtek fel a világban, amelyekben az emberek nem tudnak komfortosan mozogni és senki nem találja a fogódzót. Egy globális problémahalmaz közepén vagyunk, és ez egyre csak romlani látszik, ennek következtében felerősödnek a bennünk lévő belső zajok. Jómagam is sokat gondolkodom, rágódom a problémákon. Magamat, a saját gondolataimat keresem és minden dolog igazságát próbálom felfejteni. A jelen helyzetben való evickélésünk generálta azokat a gondolatokat, amelyeket beleszőttük a darabba.” 

A kiinduló gondolatok kapcsán számos szituáció merült fel az alkotókban, melyek során a csoport és az egyén, vagy a több csoport különbségéből kialakuló konfliktusokat ábrázolják. Nem konkretizálnak, nem akarnak történetet megfogalmazni, vagy véleményt formálni, szimplán a tánc absztrakciójával élve problémákat vetnek fel.

Érzeteket, érzelmeket színpadi szituációba helyeznek, ezek halmazából hozzák létre a táncjátékot. Hol egymástól függetlenül koreografálnak, hol összebeszélve sok kicsi etűd egymásba kapcsolódó, vagy éppen független egységét rendezik össze.

Juronics Tamás úgy fogalmazott, hogy mint sok más darab, úgy a Blue is elszabadult, mostanra a maga útját járja és mindazon gondolatok fölött, amelyeket társkoreográfusaival érleltek, a „kék tartalom” saját formát öltött. „Egyetemesebb tartalom is érzékelhető a darabban: az ember küzdelme legbelsőbb énjének szabadságvágya és a külvilág által  kosztümszerűen rárakott, szabályozott létezés közötti kettősséggel.”

A produkciót – Nanine Linning The black paintings című alkotásával együtt – két részes bemutató során láthatják majd a nézők. Az eredeti, december 4-re tervezett premier a járványügyi intézkedések miatt házi főpróbává alakult.

Pataki András igazgató arról tájékoztatott, hogy a társulat bemutatója nem marad el, csupán tolódik. „Számolunk azzal, hogy ez a vírus jelen van, de bízunk benne, hogy hamarosan vége lesz a járványnak. Sok közös gondolkodás, egyeztetés zajlik arról, hogy a terveink mikor és hogyan tudnak megvalósulni. Optimista forgatókönyvvel számolva a bemutatót január végére tettük át. Aktívan kihasználjuk a lehetőséget és gőzerővel dolgozunk, próbáljuk a produkcióinkat, hogy ha nyit a világ, készen álljunk az előadásokra.”

Mint sok más együttes, így a Szegedi Kortárs Balett is szerepel az online térben.

December folyamán az ünnepre, a gyermekekre koncentrálva a könnyedebb, mesésebb darabokon lesz hangsúly: a Diótörőt és a Hamupipőkét juttatják el a közönséghez.

A fennmaradó decemberi előadások streamelése szintén a tervek között szerepel.