Hogyan lehet tervezni a bizonytalannal, és helyettesíthető-e az élő színház misztériuma? Canjavec Judit Barnák Lászlóval, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatójával és Horgas Ádámmal, a teátrum főrendezőjével beszélgetett a Fidelio oldalán.
A teljes interjú ITT érhető el.
Most tartottátok a házi főpróbáját Hitchcock 39 lépcsőfokának. A kérdésre, hogyan épít föl a rendező a színészekben egy alkotói folyamatot úgy, hogy nem tudni, mikor kerülhet a darab nézők elé, Horgas Ádám elmondta: “Meghatároztunk egy úgynevezett bemutató időpontot, mert az időrend mindenkinek nagyon fontos kényszerítő erő. Egy próbafolyamatot pedagógiailag ugyanúgy fel lehetett építeni, azzal a szomorú különbséggel, hogy a végén nem ültek be nézők. Vígjátéknál nagyon bizarr, hogy nincs semmi reakció, tehát az üres székeknek kell játszani és ez nagyon megterhelő.”
“A tervezhetőség most valahogy elvesztette körvonalát és helyére furakodott a bizonytalanság.
Mondjuk úgy, hogy az újratervezés és a rugalmasság lépett a tervezhetőség helyére.
Nemrég készült el A padlás című előadásunk is és most jön a Dido és Aeneas, meg a Négyhangú opera házi főpróbánk. Halmozódnak a becsomagolt bemutatók” – mesélte Barnák László, aki arról számolt be, vannak olyan intézkedések, amelyek jót tesznek a színháznak, de nem tudják pótolni azt a közel 150 milliós hiányt, amit létrehozott a pandémiás helyzet.
Horgas Ádámot arról is faggatták, mennyire tartja bátor alkotónak magát: “Elmesélek egy történetet. Amikor Lacival megtudtuk, hogy megkaptuk a Szegedi Nemzeti Színházat, elementáris szükségem volt rá, hogy elmenjek egy mesterhez, aki ellát tanácsokkal. Felhívtam Székely Gábort. Mondtam neki, hogy ugyan nem ismerjük egymást személyesen, de ahogy végignézek a magyar szakmai élet palettáján, őt érzem igazi mesternek, ezért engedje meg, hogy elmenjek hozzá és beszélgessünk egy kicsit. Eszméletlenül nyitott és kedves volt, azonnal adott időpontot. Elmentem a lakására, ahol körülbelül két órán keresztül beszélgettünk.
Amikor elmeséltem neki, hogy szeretném az 1984-et színpadra vinni, ő azt felelte: „Amíg mondani lehet, addig mondani kell”. S ez irányadó volt, mert megkaptam azt az élményt, amire vártam, hogy egy mester elindítson az úton. Úgy gondolom, ez nem bátorság, hanem inkább felelősség. Amíg van mit mondanom – és még hagyják, hogy kinyissam a szám –, addig mondanom kell.”
Az elmúlt két évről szólva Barnák László kifejtette: “(…) Olyan rendezők és társulati tagok érkeztek hozzánk, akiktől több lett a színház. Nyitottabbá váltunk a változtatásra, rugalmasan tudtunk reagálni. Újra és újra át kellett gondolnunk, mit is jelent a színház. (…) A színházban ott kell lenni ahhoz, hogy átéld az élményt. És csak így lehet a Szegedi Nemzeti Színház a jövőben is „A nap fénypontja”, ha már ezt a szlogent választottuk. Az élő kapcsolatot semmi más nem tudja felülmúlni.”