Kosztolányi Dezső: Édes Anna című előadásával nyílik a Miskolci Nemzeti Színház online tere. Az előadás 2018-ban született Rusznyák Gábor rendezésében, aki a streamelés fortélyairól, az élő játék hiányáról, és a politika demoralizáló hatásáról beszélt.

Eddig miért nem volt, illetve mostantól miért lesz online közvetítés Miskolcon? 

Saját rendszert próbáltunk felépíteni, nem más, meglévő platformhoz csatlakozni és ez tulajdonképpen ennyi időt vett igénybe. Profi stábbal kooperáltunk – most már más színházakkal is meg tudjuk osztani a rendszert. A szakma többsége szerint az online közvetítések elérhetősége a pandémia levonulása után is sokak számára fontos marad. Nem gondolnám, hogy ez bármiféle élő színházi élményt helyettesíthet, de mint szakmai kihívás érdekes, hogy miként lehet ezzel a technikával érvényessé tenni az alkotásokat. Számos teátrumnál az a visszajelzés, hogy nagyon is nézettek az online előadások. Az emberekben nyilván hatalmas hiány keletkezett, miután hosszú hónapok óta nem tudnak beülni egy-egy színházba, moziba, vagy akár egy étterembe. Azok, akiknek ez a fajta tevékenység az életük részévé vált, bárhogy képesek betölteni az űrt, akár úgy is, hogy „otthon mennek színházba.” 

Hogyan vélekedsz a streamelt előadások jövőjéről a színházak újranyitásának fényében? 

Egy jó húsleves legalább nyolc órán keresztül készül, egy hamburger meg körülbelül három perc alatt: mindkettővel jól lehet lakni, néha ezt, máskor azt eszed. Ahogyan a gazdasági szakemberek szokták mondani: a piac majd ezt is beárazza és kezeli. Meglátjuk, hogy lesz-e rá hosszú távon is igény. Biztos „könnyebb” így megnéznie egy zalaegerszegi színházkedvelőnek mondjuk egy miskolci vagy nyíregyházi előadást. Tény: az online közvetítés is adhat egyfajta élményt, és a néző adott esetben olyan előadást, színészeket, társulatokat láthat, akiket egyébként nem. Ha nem egy felvett előadást nézünk, hanem kvázi „élőben” megy a dolog, akkor megvan a jelenidejűség varázsa is, ráadásul profi stáb biztosítja, hogy nem alapszíntű színházi felvételt látunk. 

Milyen előadásokat terveztek mostantól az éterben megjelentetni?

A pandémia első szakaszában is adtunk le felvett előadásokat, de nem ezen a felületen, amelyet most készülünk használni először. Nemrég végeztünk egy úgynevezett belső teszttel: pár hétvégén át felvett előadásokat néztünk az új felületen keresztül és figyeltük, hogy mobilon, laptopon, tableten milyen élményt ad. Az összes darabunkat átnéztük, amelyekről jó minőségű felvételek készültek, hogy azok közül melyik alkalmas online játszásra. Az Édes Anna lesz az első. Azt gondolom, minél kevesebb szereplő van egy-egy előadásban, annál érvényesebb tud lenni kamerákon keresztül. Több szereplő esetében nehezebb, mert hihetetlenül fontos az atmoszféra: sok ember, sokfélét beszél, sokfelé van jelen. Az élő színház többek között attól is olyan izgalmas, mert egyszerre húsz embert látsz és kiválaszthatod, melyikükkel mész. 

Korábban rögzített, vagy élőben streamelt előadásokkal készültök?

Mindkettővel. Az élő streamelés esetén olyan produkciókat veszünk elő, amelyeket kifejezetten ezzel a technikával újragondolva fogunk felújítani. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy átrendezek egy jelenetet, de lehet, hogy a színészek játékán picit változtatok; lehet, hogy tíz centivel arrébb kell állniuk, mert úgy lesz előnyös egy kamerabeállításhoz. Töpreng az ember, mit érzékelnek a kamerák, mekkora marad a játszótér; adásrendező fejével is kell gondolkodni. Sok előadásunk van, amit élőben tudunk streamelni. Olyan is van, amire azt mondtuk, hogy ugyan jó felvétel van róla, nem is futotta ki magát az előadás, de nem fogjuk streamelni, mert képernyőn nem élne meg. Az elmaradt előadásaink pótlását is tervezzük online formában.

Mesélsz az Édes Annáról, ha már ez lesz az online premieretek?

Két okból kezdtem ezzel a darabbal foglalkozni. Egyrészt nyolc éve Budán, az Attila úton lakunk, ahol az a képzeletbeli ház áll, amelyben az Édes Anna története játszódik. Jól ismerem azokat a helyeket, amelyeket az író említ. Kosztolányi egyébként valamivel feljebb, a Logodi utcában lakott. A másik, hogy van egy záró kép a darabban, az volt a kiindulási pontom: hárman sétálnak le a Zerge lépcsőn, és meglátják Kosztolányit egy teraszon ülve írni. Arról kezdenek el kvaterkázni, hogy melyik politikai oldalon áll ez az ember. Kosztolányiról köztudott, hogy megundorodott a politikától, próbált egy „belga” állapotot felvenni, de akkor már rég be volt árazva hol ide, hol oda. Ahogyan ezt ma látjuk, megéljük. Megszűnt egyfajta létezési lehetőség, az, hogy valaki politikai hovatartozás nélkül alkothasson bármiről véleményt. Nincs tétje és valóságtartalma a mondatoknak; csupán szavazó toborzás és megtartás zajlik. A téboly egyre csak fokozódik, mélyül manapság. Az Édes Anna sztorija egy krimi – a történetet sokféleképpen megítélhetjük, de mindenképpen le tudjuk fordítani a saját életünkre. Nem tudjuk, hogy ez a cseléd miért öli meg a gazdáit. Azt érzékeljük, hogy Vizyné talán az elvesztett, halott kislánya miatt elkezdi Annát a gyermeke pótlásaként felnevelni. A cseléd megpróbál önálló életet kialakítani, szeretne kiszakadni Vizyéktől, de az asszonyával együtt belebetegszenek ebbe a próbálkozásba, így végül a családnál marad, fogoly marad. De hogy mi a gyilkosság pontos oka, az Kosztolányi számára is kérdés. A történetmesélés során nekem az volt a fontos, hogy megtartsuk az író tárgyilagosságát, hogy véleményformálás nélkül beszéljünk komoly dolgokról, anélkül, hogy politikai értelemben állást foglalnánk. Erről szól az én Édes Annám.

Hogyan élitek meg a Miskolci Nemzeti Színháznál az online térben keletkezett új helyzeteket, kihívásokat?

Minden színháznál kísérlet, ami most zajlik. A színészek számára komoly megpróbáltatás. Akár drámai, akár vicces előadásról beszélünk: életbevágó a nézői reakció. Az alkotók egy vígjáték esetében már az első próbán kinevetgélik magukat, és a főpróbahéten azt várják, mikor ül be a néző, hogy kiderüljön, valóban vicces-e az előadás; drámai darabnál pedig működik-e a csend, megáll-e a levegő ott, ahol kellene. Lehet, hogy van annak felhajtóereje a színészek számára, hogy tudják: valaki nézi őket a képernyő előtt, de ez akkor is egy ál-dolog.  A maszkos próbák sem egyszerűek, mert ugyan a mozgás és a gesztus is fontos, de azért valljuk be: színészeknél a mimika mégiscsak nélkülözhetetlen színpadi eszköz. A legelképesztőbb számomra az, hogy az ember a legnagyobb tűrőképességgel rendelkező lény: ott vagyunk az Északi-sarkon és a dzsungelben is. Bármiben tudunk hinni, hajt minket a remény, hogy holnap majd jobb lesz. Az abnormalitást egyszer csak elkezdjük normalitásnak elfogadni. Mi is folyamatosan próbálunk, és ha megnyitunk, egyfolytában játszani fogunk. Most egyfajta tetszhalott állapotban működünk mesterséges lélegeztetéssel, de mégis muszáj kapcsolatot tartani a nézőinkkel, hogy ne kopjon ki a színház az életükből. Hiszek benne, hogy amint megnyílnak a színházak, a közönség jönni fog, mert olyan erős lesz a hiányérzet bennük. Végtelen szomorú a jelen idő, de nincs garancia arra, hogy vidámabb lesz az, amikor újra eljön a maszk nélküliség, a hedonista tobzódás lehetősége. 

Szerző: GKT

Február 6-án elindul a Miskolci Nemzeti Színház online stream-oldala, ahol korábbi előadásaik felvételeit és élőben közvetített színházi produkciókat láthatnak. Az első alkalommal Rusznyák Gábor rendezésében láthatják az Édes Anna című nagysikerű 2018-as előadásunkat.

Az online.mnsz.hu oldalon válthatnak jegyet és a közvetített előadások listáját is elérhetik az oldalon.