Három fiatal pályakezdő állítja színpadra a Budapest Bábszínház legújabb előadását, Az utolsó bárányt. Cseri Hanna rendező-zeneszerző, Virág Vivien látványtervező és Zrinyifalvi Eszter dramaturg bájos karácsonyi története a közösség erejéről szól.
Már finisben van a Budapest Bábszínház csapata, hetek óta próbálják a Nagyszínpadon Ulrich Hub betlehemes történetét, amely az összefogásról, a hitről, a reményről, a szeretetről szól, hét kicsit fura bárány kalandjain keresztül. Az előadás rendhagyó perspektívából, ismerős karácsonyi zenékkel meséli el Jézus születésének igaz történetét. A humoros párbeszédek, vicces figurák már az olvasópróba jó hangulatát is megalapozták augusztus végén, a színpadi próbákon ez pedig csak fokozódott.
Cseri Hanna, aki először rendez a Budapest Bábszínházban azt mondja: ebben a történetben az tetszett meg neki, hogy a mondanivalója nem más, mint hogy a közösség ereje mindenen átsegít.
„Az utolsó bárány egy gyerekközösségről szól, akár egy iskolai osztály is lehetne, akik nehezen viselik el egymást. Itt pedig úgy kovácsolódik össze egy közösség, hogy abban továbbra is megmarad a másik elviselhetetlensége. A szereplők kitartanak egymás mellett, miközben egyénenként komoly jellemfejlődésen mennek át.” – emelte ki a fiatal rendező.
„Minden báránynak van egy saját kalandja, amiben felfedezi a világot és tanul valamit – veszi át a szót Zrinyifalvi Eszter dramaturg. – De a legfontosabb tanulság talán az, hogy a szeretet hatására a legpuffogósabb csapattagról is kiderülhet, hogy valójában hatalmas szíve van. A bárányok a végére rájönnek, hogy hogyan tudnak közösségként jól működni, és mennyire fontos, hogy elfogadják egymást. Egy olyan bárányközösséget szerettünk volna felépíteni, ami hasonlít egy osztályra. Mindenki különböző alkat, különböző problémákkal, viszont mindenki iszonyatosan szeretné, hogy a többiek szeressék és elfogadják. A Fogszabályozós bárány egy túlbuzgó kiscserkész, a Náthás bárány folyton éhes, a Sapkás bárány egy kicsit geek, szeret sztorizni és nagyot mondani, az Oldalra fésült hajú bárány a legkisebb, viszont hatalmas szíve van, a Szemfedős bárány a menő srác a bandában, a Gipszes bárány egy dühkezelési problémás kamasz, az Utolsó bárány pedig a különc a csapatban, aki nagyon szeretne a csapathoz tartozni, de ezt nem meri bevallani.”
Mint mondják: egy hat éven felülieknek szóló előadásban nagyon kevés idő van 1-1 karakter bemutatására, ezért próbáltak olyan viszonyokat kitalálni, amik a gyerekeknek is ismerősek lehetnek, ezáltal jobban tudnak azonosulni egy-egy karakterrel. A többi állat, akikkel találkoznak a bárányok a Kecske, a Bika, a Szamár, a Farkasok és egyéb lények, mind a társadalom más csoportjához tartozó karakterek. Rajtuk keresztül értik meg a bárányok, hogy milyen hatalmas és sokszínű is ez a világ, amiben az ő otthonuk csupán egy kis szeletke. Egy fontos és biztonságot adó szeletke.
Virág Vivien látványtervező számára nem ismeretlen a Nagyszínpad, a Babaróka című előadás díszlettervezőjeként mutatkozott be tavaly a Bábszínházban. „Amikor elolvastam a történetet, lenyűgözött, hogy milyen erős karakterrajzokra ad lehetőséget a darab. Tervezés közben törekszem arra, hogy a látvány egyes elemei, a díszlet, a jelmez, a báb, párhuzamosan tudjon fejlődni. Bizonyos báb technikák más-más helyigénnyel rendelkeznek, így nem csak látványilag, de technikailag is fontos, hogy kiegészítsék egymást. A bárányokat, és a felnőtt szereplőknek titulált epizód karaktereket, – például a tevék, a szamár, a kecske – igyekeztem úgy megtervezni, hogy alapvető személyiségjegyük is kirajzolódhasson bennük. A cselekmény nagyon mozgalmas, gyorsan vált, ami lehetőséget ad arra, hogy filmes váltásokkal dolgozzunk. Ez merőben meghatározta a tér dinamikáját, ami igényelt egy fajta könnyed játékos felépítést, ami összefésülhető ezekkel a hirtelen jelenetváltásokkal. Így jött a gondolat, hogy az alapként használt dobogórendszer kockákból álljon. Ezen a rendszeren belül haladva kapta meg a felület képzés a pixeles látványvilágot, ami külsőleg is megerősítette a kívánt hatást. Amikor a látványterv elkészült és mindannyian láttuk, hogy ez a népszerű Minecraft, számítógépes játékot idézi, nem ódzkodtunk tőle, sőt, ez egy olyan formanyelvi összekapcsolódást képzett, ami ha direkt módon nem is, de megszólítja a gyermekeket vizuálisan és megelőlegezi a látvány szabályrendszerét.”-meséli Virág Vivien.
És hogy mitől szerethető ez a történet? Eszter szerint: a zenékért, amikhez várhatóan nagyon jól tudnak majd csatlakozni a gyerekek. A humoráért! Hiszen Ulrich Hub meséje kissé szokatlan módon ötvözi a bibliai történetet a mai modern világgal, ami által egyszerre egy karácsonyi mese a megváltó születéséről és egy sokkal hétköznapibb történet az elfogadásról és a közösség erejéről. A látványért! Amit Virág Vivien álmodott meg, és amihez csomó vizuális poént és szerethető karaktereket tudott teremteni.
Fotók: Piti Marcell