Bánsági Ildikó a Nők Lapjának adott interjút. Lami Juli többek közt arról kérdezte, hogy érzi most magát, mi az, ami miatt nosztalgia ébred benne és miért szeretne találkozni Diane Keatonnal.

A teljes interjú itt vagy a nyomtatott lapban olvasható.
Nők Lapja 2023.01.11 – 10,11,12,13. oldal

Bánsági Ildikó elsőként arról mesélt Lami Julinak, jó vagy rossz dolog-e egy színésznőnek, ha van ideje:
„Elfelejtődik az ember, ha nincs társulatnál, nincs igazgatója vagy főrendezője, aki gondoskodik arról, hogy mit csináljon, még akkor is, ha nem mindig tetszik, ahogyan gondoskodik. (…) Az elején egy darabig ez még jónak is tűnt, mert voltak szabad hétvégéim. Aztán feltettem magamnak a kérdést, hogy most minek is örülök”.

A felvetésre, miszerint ma más más világot élünk és a szakma is megváltozott, kifejtette:
„Nagy változáson mentem át én is, és az egész szakma, és valahogy nem találom a helyem”. A színésznő szívesen mond igent mindenféle munkaajánlatra, ez ad lehetőséget arra, hogy a kollégákkal találkozzon, egy-egy munka kapcsán meg lehet élni azt a hangulatot, ami régen uralta a szakmát, pedig az utóbbi évtizedekben teljesen átalakult minden.

„A húszas-harmincas éveimben az összes generáció képviselői ott ültek egymással a dohányfüstben a Rádióban, a foájéban. Együtt volt a banda, Temessy Hédi, Gobbi Hilda, és még sorolhatnám. Még szilveszterkor is összejöttünk éjfél előtt, ki ahogyan végzett, beesett a Fészekbe. Igazi közösséget alkottunk, és ez ma már nincs” – mondta a színésznő.

Bánsági Ildikó szerint eltűntek a biztos pontok és megszűntek a nagy találkozók, noha régen: „olyan társasági életet éltünk, amely összefűzött minket”.

Bár nem szeretne, de egyre többet gondol nosztalgiával a múltra: „Méltósága volt a pályának. Azért ha Básti Lajos végigment valahol, akkor egy picit megállt az élet. Pedig az ember ezt nem várja el, és valójában mi ronthattuk el, mert én sem vártam el soha, hogy a filmgyárba menet kinyissák előttem a kocsi ajtaját, de a taxis megtette. (…) Nagyon sok minden van ám, amiért harcba lehet menni, csak kevés az ember, akivel egy irányba lehet hajózni. Azt mondom, nem baj, ha mást gondolunk, de legyen egy nagy asztal, ahova le tudunk ülni és tudunk együtt gondolkozni, hogy előre menjenek a dolgok.”

Bánsági Ildikó úgy véli, nem igazság, hogy egy idősebb színésznőből mindig kiveszik a nőt, és csak arra kérik, hogy haljon meg: „Ha elnézem ezeket a kinti nagy sztárokat, ott van bennük a kislány, a nő, a szerelem! A nő mindig bennünk lakik. Állandóan vágyunk rá. Vitray is mit kapott, amikor azt nyilatkozta, hogy szerelmes. Nem tiszteljük egymásban a lírát. Aki ezért támadja a másikat, az magát a boldogságot kérdőjelezi meg. De hát miért ne lehetne boldog az ember kilencvenévesen? Nincs vége az életnek. Én is azt érzem, hogy még menni kéne. Diane Keatont is bejelöltem a közösségi oldalon, és arra gondoltam, írok neki egy levelet, hogy én vagyok a magyar hangja, találkozzunk New Yorkban, kalapban mind a ketten” – számolt be a Nők Lapjának.

Annak kapcsán, hogy sokszor elmondta, eredetileg orvos szeretett volna lenni, úgy nyilatkozott:
„Tulajdonképpen a színész is orvos, mert a lelkedet vagy a szívedet gyógyítja egy-egy előadással vagy filmmel.”

A teljes interjú itt vagy a nyomtatott lapban olvasható.
Nők Lapja 2023.01.11 – 10,11,12,13. oldal