Básti Lajosról nevezték el a 3. emeleti 4-es páholyt a Nemzeti Színházban. A jellegzetes orgánumú, karakteres színész 1945 és 1968, illetve – rövid vígszínházi kitérő után – 1972 és 1977 között, haláláig volt a Nemzeti társulatának tagja, ahol számos jelentős alakítása mellett, másfél évtizedig játszotta Ádámot Az ember tragédiájában, Gellért Endre legendás rendezésében. A páholyavatón jelen volt a színész lánya, Básti Juli, Kossuth-díjas színművésznő is.
A páholyavatón rövid beszédében Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója először arról szólt, hogy a színészek emlékezete nagyon múlékony, ezért is indított a teátrum több olyan programot, amely segíti az emlékezést. Az egykori nagy színészek házaira az elmúlt években több mint tíz emléktábla került, és a színház több páholya is viseli már a legendás művészek emlékét. Vidnyánszky Attila felidézte, Básti Lajos egyike volt a sajnálatos módon manapság egyre kevesebb számban létező intellektuális színésztípusnak. Úgy fogalmazott, csak azt sajnálja, hogy nem állt módjában rendezni olyan darabot, amelyben Básti Lajos szerepel. „A rendező ránéz egy színészre, és rögtön eszébe jutnak azok a figurák, amelyeket ráoszthat. Nem mindenkinél van ez így, de Básti esetében számtalan szerepötletem lett volna. Elképesztő férfierő, ugyanakkor intellektuális mélység jellemezte, és minden mondatában ott rejlett az igazság” – emelte ki az igazgató.
„Számomra ő volt AZ intellektuális színész, aki a legösszetettebb, legbonyolultabb mondatoknak is igazságot tudott adni. Nem játszott, hanem létezett a szerepeiben” – fogalmazott Vidnyánszky Attila, hozzátéve, a páholyavatás időpontja is jelképes, hiszen Madách-évforduló van, a Nemzeti Színházban éppen az Ádámok és Évák ünnepét tartják, és Básti Lajosnak az Ádám volt az egyik legnagyobb szerepe.
„Apám egész fiatalsága nagyon nehéz volt, mondhatni, megjárta a poklot, ezért nyilvánvalóan az volt a célja, hogy a legjobb helyre jusson színészként” – mesélte a páholyavatón Básti Juli.
„Ódry Árpádtól tanulta a mesterséget, tehát nem volt kérdés a számára, hogy ha lehetséges, akkor a Nemzeti Színházba szeretne kerülni. Nagyon erős tanítási ösztön működött benne, és azt gondolta, ez a legméltóbb hely erre. A Nemzeti Színház mindig nagyon nagy rangot jelentett, hiszen a nézők és a kollégák is jobban odafigyelnek a Nemzeti Színház művészeire” – tette hozzá a színésznő.
„Apám egész fiatalsága nagyon nehéz volt, mondhatni, megjárta a poklot, ezért nyilvánvalóan az volt a célja, hogy a legjobb helyre jusson színészként” – mesélte a páholyavatón Básti Juli.
„Ódry Árpádtól tanulta a mesterséget, tehát nem volt kérdés a számára, hogy ha lehetséges, akkor a Nemzeti Színházba szeretne kerülni. Nagyon erős tanítási ösztön működött benne, és azt gondolta, ez a legméltóbb hely erre. A Nemzeti Színház mindig nagyon nagy rangot jelentett, hiszen a nézők és a kollégák is jobban odafigyelnek a Nemzeti Színház művészeire” – tette hozzá a színésznő.
„Jól mondta Vidnyánszky Attila, kevés az okos, művelt színész. Apám a premontrei papokhoz járt diákként, latin, görög műveltséggel bírt, azon kívül, hogy angolul, franciául, németül is jól beszélt és olvasott. Hatalmas tudása volt, és azt gondolta, hogy egy színésznek nemcsak játszania kell, hanem intellektuálisan is át kell adnia az író gondolatait. Ugyanolyan művelt ember volt, mint Laurence Olivier, aki nagyon hasonlóan azt mondta: a buta színész nem jó színész” – fogalmazott Básti Juli.
A legendás Ádám-szerepről szólva elmesélte, csak arra emlékszik, hogy az az időszak, amikor édesapja erre készült, a családnak is többletterhet jelentett, hiszen szinte lábujjhegyen jártak körülötte. Ugyanakkor világos volt, hogy az édesapja nagyon szerette játszani a Madách-művet.
„Tökéletesen játszotta ezt a szerepet, és emellett gyönyörű férfi volt. Partnere volt ebben a darabban Lukács Margit,Váradi Hédi, egyszer-kétszer anyám, Zolnay Zsuzsa is, szerencsére, mert nagyon szép párt alkottak” – idézte fel mosolyogva Básti Juli.
Forrás: Nemzeti Színház
Fotó: Eöri Szabó Zsolt