A vígszínházi évek után szabadúszóként jelentős színházi produkciók szereplője, széles tömegek pedig A mi kis falunk című sorozatból ismerhetik: ő játszotta Tecát, a kocsmárost. Idén augusztusban azonban életet adott első gyermekének, Flórának. ata Évát a Nők Lapja kérdezte.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.

A kérdésre, bevillannak-e mondókák, kis dalocskák a gyerekkorából vagy érzések, amikről azt hitte, rég elfelejtette őket, elárulta: „Inkább képek olyan régi-régi élethelyzetekből, amikor nagyon egyedül és elhagyatottnak éreztem magam. És ezek valahogy folyamatosan tisztulnak ki belőlem Flóra által… Amikor szoptatok, ketten vagyunk, és néha ilyenkor törnek fel ezek a fura, szorongással teli emlékek. És aztán közben valahogy el is szállnak. Tényleg olyan, mintha tisztulnék. (…) Velem is előfordul, hogy hangosan kimondom: ,,itt van a kislányunk”, ,,te vagy a kisgyerekem”. És azért az eléggé ütős érzés. Valóban el kell telnie némi időnek, hogy úgy igazán felfogja az ember, hogy szülővé vált.”

Arról szólva, mi a legnagyobb segítség, amit egy férfi adni képes ilyenkor, úgy vélekedett: „Csak a saját nevemben tudok beszélni: nekem az, amikor azt érezteti velem Zoli, hogy minden természetes, ami történik. Hogy minden rendben van. Nem kell máshogy viselkednem, mint ahogyan ebben a helyzetben – ebben a hormonháborúban -, az összes kétségeimmel, működni tudok.”

Azt is elárulta, mi történt benne legbelül az elmúlt időszakban: „Amikor kiderült, hogy érkezik Flóra, rettentően kétségbeestem – miközben terveztük és akartuk. De szerintem ez természetes. Üvöltve, zokogva kérdezgettem: Mi lesz az életemmel? Mi lesz kettőnkkel? De aztán gyorsan lenyugodtam, és elkezdtem elmondhatatlanul örülni. És miután Flóra megszületett, úgy éreztem, minden tökéletesen a helyére került. (…) A mostani az első olyan helyzet, amikor nem érzem, hogy figyelném magam. Nem akarom felhasználni semmire, tisztán szeretném hagyni és megélni az egészet. Annyira a jelen pillanatban élek, és annyira közös a ritmusunk, hogy ez valami isteni érzés.”

Arról is faggatták, mennyire nehéz elengednie a színészi szakmát: „Régóta terveztem, hogy gyerekem legyen. Vártam rá, és azt hiszem, éppen jókor jött. Jól választotta ki az időpontot, mert már nem érzem azt, hogy azonnal vissza kéne mennem a színpadra, hogy lemaradok valamiről. (…) Nyilván nagy szerencsénk van, mert biztonságban tudok otthon lenni Flórával – nem azért kell visszamennem dolgozni, hogy pénzt keressek. Ez áldásos helyzet. Ilyenkor az is megkérdőjeleződik bennem, valóban az az utam-e, hogy színpadon álljak. Hazudnék, ha azt mondanám, ez nem fordult meg az elmúlt egy-másfél évben a fejemben. (…) … sok volt. De talán éppen arra kell nekem ez az egy év, hogy újra ráéhezzek a szakmámra. Jelen pillanatban nehéz arra gondolnom, hogy tíztől kettőig próbáljak, este hattól tízig pedig játsszak. Vajon hogyan tudják más színészanyukák ezt megoldani? Biztosan irgalmatlan meló, de én elképzelni sem tudom. Abban sem vagyok biztos, egyáltalán lehet-e ezt a szakmát vagy ezt a hivatást úgy csinálni, hogy közben körülölel egy mesebeli világ. (…) A színpad és a munkák valahogy nincsenek jelen. Azokat most elraktam egy kis fiókba, és jót pihennek.”

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.

Bata Évát itt követhetik az Instagramon.